T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. Csukás Györgyi: Katolikus temető a Bakony, Balaton-felvidék tájegységben

san kimerültek, Reziben nyitottak hasonló minőségű homokkövet biztosító bányákat. A 19. század derekán Reziben is megtelepedtek kőfaragók, akik már elsősorban falusi megrendelőknek, falusi ízlés szerint dolgoztak. Néhány keszthelyi társukkal együtt a 20. század 30-as, 40-es éveiig készítették egyre monumentálisabb, összetettebb síremlékeiket, útszéli keresztjeiket. Munkáik a jellegzetes rezi, várvölgyi homokkőről jól felismerhetők, melynek könnyű megmunkálhatósága lehetővé tette a tömegtermelést, a kőkeresztek, síremlékek túlburjánzó díszítését. A síremlékeket két vagy több részből csapolással állították össze. A kő talapzat olykor kőrakást imitál. A síremlékeken gyakoriak a domborműves és szoborelemek: angyalok, kerubok, egymást átkulcsoló kezek, koszorúk, piéta, szent sír. Előfordul, hogy Krisztus, Mária alakja mellett - a síremlékek mellékfigurájaként - az elhaltak védőszentjének szobrát faragták ki. Gyermeksírokra sokszor angyalszobrot állítottak. A keresztek, síremlékek felépítése, ornamentális díszítése jól mutatja a változó divatáramlatokat, Krisztus és a szentek (MáVörös homokkőből készült sírkövek a veszprémfajszi temetőben