T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

léteivel együtt megközelítette a száz oldalt. A lebonyolításban - névre szóló feladatokkal - a múzeum valamennyi munkatársa részt vett. Hogyan jutottunk el a megvalósulásig, vagyis az aprólékosan kidolgozott részletek miként álltak össze egységes forgatókönyvvé, erről érdemes lenne részletesen is írni, de jelen cikk kereteiben erre nincs mód, így tehát illusztrációként, példaként kiemelnék néhány lényeges momentumot. Új színfoltot jelentett és minden eddigi megnyitók között hangsúlyosabb szerepet kapott a ZENE, mely szorosan kapcsolódott az ünnepség tematikus rendjéhez. A tájegység egyik lakóháza Szentgálról származik. Köztudomású, hogy a szentgáli kisnemesek mint királyi vadászok élveztek kiváltságot, természetes, hogy a vadászat számukra különös jelentőséggel bírt még a nemesi privilégiumok megszűnte után is. A ház 19. század végi berendezésében is számos elem (agancstrófeák, fegyverfogas, szarvasmotívummal díszített tárgyak) utal erre. Kézenfekvő volt tehát számunkra, hogy az ünnepélyes ceremónián fő szerepe legyen a vadászkürtök megszólaltatásának. Hasonlóképpen volt oka annak is, hogy egy tűzoltózenekart kértünk fel az ünnepélyen való közreműködésre. A régi falvak jelentős közösségi épülete, a tűzoltó szertár - mint tudjuk - új tájegységünkből sem hiányzik. A díszegyenruhába öltözött zenészek muzsikájukkal az egykori önkéntes tűzoltók emléke előtt is tisztelegtek. A szakrális épületeinkhez kapcsolódó események sorában különleges helyet foglalt el a liturgikus zene. Az óbudavári katolikus templomban celebrált első szentmisén a Szentgáli Katolikus Énekkar, a gyulafirátóti kálváriához vezető énekesprocesszión pedig a Bakonyerdő Pávakör avatott hangjai vezették a közös éneklést. A katolikus népénekek között külön említést érdemel a Szent Márton ének felkutatásának története. Mivel az óbudavári templom védőszentje Szent Márton püspök, szerettük volna, ha a megnyitón, a templom megáldása alkalmával elhangozzon az a Szent Márton- ének, amit a templom búcsújának ünnepén énekeltek egykor az óbudavári hívek. Ahogy az idősebb nemzedék kihalt, az ének is szinte teljesen feledésbe merült, H. Csukás Györgyinek csak dallam- és szövegfoszlányokat sikerült feljegyeznie. Végül, a falu egykori kántorát, az idős Hoffmann