T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

Józsefet arra kérte, próbálja meg harmóniumon lejátszani az éneket. Amit az idős kántor elcsukló hangjával már nem tudott tisztán elénekelni, az az ujjaiban még „benne volt". A megtalált dallam aztán lassan visszaidézte, előcsalta a szöveget is. így sikerült az elveszettnek hitt Szent Márton-éneket lejegyezni, és eljuttatni a szentgáli katolikus énekkarnak. (Csak érdekességként említjük, hogy a dallam nem is volt annyira ismeretlen. Vilma néninek, aki férje révén a református énekeket is ismeri, ismerősnek tűnt. Meg is találtuk a református énektárban. A megnyitó után pedig egy vigántpetendi asszony küldte el annak a Mária-éneknek a szövegét, amelyet náluk ugyanerre a dallamra énekelnek.) Amikor a tájegységhez kapcsolódó népszokások felelevenítéséhez kerestünk közreműködőket, a szerencsés véletlen is segítségünkre volt. 1998-ban a Budapesti Táncház Találkozó színes forgatagában figyeltem fel a Veszprém megyei résztvevők által bemutatott érdekes, magas színvonalú, nagy választékú programra. Úgy éreztem, megtaláltam azt az együtt lélegző közösséget, amely szakmailag is a legalkalmasabb lesz arra, hogy méltóképpen közvetítse a Bakony, a Balaton-felvidék gazdag hagyományaTáncosok a köveskáli mosó előtt