H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

történeti Tanszék, illetve Laci bácsi autóbuszos országjáró kirándulásokat szervezett, amiket igen gyakran maga vezetett. Ilyen alkalmakkor hüledeztünk szerteágazó tárgyi ismeretein, s még inkább azon, hogy ismerte - név szerint - a „fél országot". Egyszer Hollókőn jártunk, s az utcán találkoztunk egy idős asszonnyal. Laci bácsi nevén nevezve üdvözölte - a néni azt se tudta, hová tegye az idegent -, majd érdeklődött a család tagjainak sorsa felől. Kiderült, hogy egy 1938-as ismeretség alapján kérdezgetett, amikor gyűjteni járt a faluban. Máskor Szombathely és Kőszeg között mesélte el egy helyi orvoscsalád történetét, mint a magyar történelem jellemző epizódját. 1960-ban Tudományos Diákköri Konferenciára utaztunk a Miskolci Műszaki Egyetemre. Én részben az Ö, részben Nagy Elemér kezdeményezésére „A finn szauna és Magyarországon való hasznosításának lehetőségei" című dolgozattal szerepeltem. Lámpalázamat úgy próbálta levezetni, hogy elmagyarázta: az előadás érthetősége a legfontosabb, s bár a hallgatóság reagálásaira ügyelni kell, a kezdő jobb. ha káposztafejeknek tekinti őket. Vargha László az Építészmérnöki Karon végzett szolgálata során is rendületlenül gyarapította népi építészeti dokumentációját. Ha nem tévedek, az Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Albizottsága rendelkezett akkoriban némi pénzzel, s ebből készültek felmérések hallgatók részvételével. Én is belekerültem a csapatba, s egyik gyűjtőútunk Mendele Ferenccel Békéscsabán volt. Akkoriban — a parasztság második „meggyőződéssel" történő szövetkezetbe hajtása előtt - a vidéki porták még valódi parasztudvarok voltak, s a felmérések gyakran zajlottak igen naturális körülmények között. Ferivel — amíg élt - többször is felidéztük egy békéscsabai tyúkól emlékét, ahol a felmérés áraként bolhák százait kellett rövidnadrágos, csupasz lábszárunkról eltávolítani. A felmérési manuálékat mindig szigorúan minősítette Laci bácsi, a bolhások viszont dicséretet kaptak. Emelkedettebb emlékképem Laci bácsiról az, hogy a magyar kultúra népi gyökereinek mibenlétéről, a gyűjtés és a megnemesítő alkalmazás Bartók és Kodály munkásságában megtapasztalható lehetőségéről és az építészeti tervezés, a hagyo-