H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Répásverem felmérése mányokra utaló stílus megteremthetőségéről Tőle hallottunk olyan korban, amikor a népi hagyományokra, a nemzeti alkotóképességekre utalni minimum illetlenségnek számított. Én ugyan történész-tanárrá fajultam, de több korosztályombeii építész indíttatása a hazai gyökerű építészeti stílusok kimunkálására nyilvánvalóan innen származik. Diplomázás után a vékonypénzű, mégis kellemes hallgatói állapotból a közigazgatás közönségességeinek közegébe kerültem. Igyekeztem is el onnan, amint lehetett. S hogy az új lehetőségek közt az Építészettörténeti Tanszék felé vettem utamat, abban szerepet játszott, hogy tanáraim közül Vargha Lászlónak és Hajnóczi Gyulának teljesítettem különböző kisebb feladatokat. Először úgy tűnt, kettőjük tanársegédje leszek, de hamarosan kiderült, hogy Laci bácsi az ilyen osztozkodásról lemond, vagy talán nem is kedvelt annyira, hogy famulusává fogadjon. Nem is mertem köreit érinteni évekig. Egyszer, egy május végi napon, Pedagógus-nap előtt Laci bácsit a rektorhoz hívatték. Ő azt hitte, hihette, hogy