H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

tekintve, lakására is meghívott. Megismerhettük gazdag könyvtárát, gyönyörködhettünk otthonának az ő színes egyéniségét tükröző szépségében, élvezhettük szellemes, szórakoztató, emellett mindig magvas társalgását. Emellett megtapasztalhattuk azt a szigorú rendet is, amellyel már akkor, az ötvenes évek közepén is hatalmas kutatási anyagát kezelte. Számomra külön tanulságul szolgált fotóanyagának tárolása, amellyel elérte - szívós, kitartó munkával —, hogy sok ezer felvételéből néhány perc alatt elő tudta keresni a szükségeset. Minden vele való találkozás gazdagította ismereteinket. Annak, akiben felfedezte, hogy képes és hajlandó is önálló munkára, még több segítséget adott. Nemcsak értékes tanácsokat, hanem anyagi segítséget is azáltal, hogy szakmai tekintélyét felhasználva többünknek akadémiai ösztöndíjat szerzett. Nem volt ez nagy összeg, de az utazás, a fényképezés költségeit fedezte, ami nélkül nem valószínű, hogy vállalkozni tudtunk volna a helyszíni munkára. így kezdtem meg magam is szatmári kutatásaimat. Sok mindenről írhatnék még, amit neki köszönhetek, az élet legkülönbözőbb területeiről. Arról, hogyan bábáskodott első publikált tanulmányomnál, hogy ő hívta fel figyelmemet Bartók zenéjének szépségére, de még a jó tea (nem tudom, honnan szerezte be az ötvenes években) élvezetére is. Mert Vargha László nemcsak kiváló tudós, hanem ízig-vérig pedagógus, és az élet minden értékét tisztelő, szerető, sokoldalú ember is volt.