H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

később az Ybl Miklós Főiskolán munkát kapjak.) Azokat az építész-jelölteket, akiknek érzékük volt a "népi"-hez és jövőt ígértek, Laci bácsi ahol tudta, segítette. Nem egy tanítványának a külföldi utazását is előmozdította, javaslatot téve finnországi, svédországi, dániai tanulmányutakra. Vargha László nemcsak a szabadtéri gyűjtemények tanulmányozását tartotta fontosnak ezekben az országokban, hanem a kortárs építészet remekeinek a megismertetését is. Népi építészeti tájékozódása mellett ugyanis nyomon követte - s azt hiszem, szűkebb oktatási feladata mellett ugyancsak feladatának tekintette — a modern építészeti alkotók gondolatainak a továbbadását is. Ismerte a finn, dán, svéd, francia, német, brazil kortárs építészek munkásságát, némelyikükkel személyes kapcsolatban is állt. Olykor az volt az érzésem, hogy ezekről a külföldi tervezőkről többet tud, mint a hazai építészekről, vagy a hazai építészeti elgondolásokról. 1958 után közelebbi munkatársi, majd baráti kapcsolatba kerültem Vargha Lászlóval. Együtt munkálkodtunk a Magyar Szabadtéri Múzeum létrehozásán. Hányszor mondta nekem: „Ne félj!" Pedig dehogynem féltem, hiszen feljelentettek, vizsgálat folyt ellenem. Amikor megkerestem Laci bácsit, s megkérdeztem, mit tegyek, valahogy így bíztatott: „Ne félj tőlük, ezek az emberek teszik lehetővé, hogy áldozatokkal ugyan, de megépítsük a Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeumot! És ebben higgyél!" Laci bácsi nem volt politikus alkat, a politikát igyekezett elkerülni. Nem sikerült őt semmilyen pártnak sem „beszerveznie". „Maradjak én csak a paraszti építészet kutatójának, nem vagyok én ezzel a gondolattal egyedül! Hiszen itt van Tóth János, Vajkai Aurél, Gunda Béla, Barabás Jenő, Bakó Ferenc és a feltörekvő fiatalok közül is többen: Gilyén Nándor, Mendele Ferenc, Maár Márton, Virágh Lajos stb.", mondta. A Néprajzi Múzeum néprajzosaként Vargha Lászlóval közösen több ismertetőt készítettünk a szabadtéri gyűjteményekről. Nemcsak az áttelepített és egy helyre összegyűjtött népi építészeti emlékeket gyűjtöttük csokorba, hanem a helyszínen