H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

így is előfordultak olyan esetek, - mutatja Marketta - hogy az erede­ti helyén álló épület sima homlokzatú volt, s a múzeumban már erké­lyes épületként lett felépítve! A tárgyak leltározatlanok voltak. Közel tíz éve dolgoznak már azon, hogy a százezres (!!!) nagyságrendet is elérő tárgyegyüttest a lehető legminimálisabb, de használható informá­ciókkal elláthassák. 1979-től dolgozik a múzeumban szakember, s a nyolcvanas évek folyamán gyarapodott - átmenetileg - a számuk. Számtalanszor pró­bálkoztak már az enteriőrök korszerűsítésével, de hiába... Koponen úr ugyan már nem él, de barátja, a múzeumot szinte egymaga fel­építő ácsmester még ma is szinte hetente ellátogat a múzeumba, s féltékenyen őrzi munkáját. A város pedig tiszteletből - természe­tesen teljesen jogos tiszteletből - utasítja a múzeumigazgatót, hogy még várjanak. Óhatatlanul eszembe jutott egyik bihari községünk esete, ahol a köztiszteletben álló kovácsmester a falura hagyta mesterségének és műhelyének eszközeit, de a helyreállított kovácsműhelybe a saját koncepciója szerint - mármint ahogy ő elképzel egy kiállítást - he­lyezte el a szerszámokat (rikító miniumfestékkel pirosra festett szerszámok, általa díszesnek tartott kovácsoltvas eszközök lógnak a falon stb.). A probléma ismerős itthon és a finneknél is. Igen hasznosnak éreztem a beszélgetésünk azon részét is, amikor a múzeum és az önkormányzat viszonyát taglaltuk. Erre - félek - a magyar múzeumügy még nincs felkészülve. A múzeumvezetőnek min­den évben kemény csatákat kell folytatni, hogy megszerezze a kö­vetkező évi költségvetését. A város nagyon szűkmarkú , s az első tanács szinte minden esetben: minek abba a múzeumba olyan sok muzeológus? A kiállítást elég csak üzemeltetni, s kész. Ha valaki kutatni akar, pályázzon meg ösztöndíjakat, projecteket, s végezze ott a kutatómunkát. A múzeum nem erre való - mondják a hivatal­nokok. Beszélgető partnerem saját sorsa a példa erre. Szeptember elejéig van biztos állása, utána - bár második embere intézményé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom