H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

nek - valószínűleg munkanélküli lesz. Még akkor is elbocsátják, hogy éppen egy nagy időszakos kiállítást készít elő. Majd alkalmazzák szerződéses vagy tiszteletdíjas megbízatással!... S félő, ez lesz a jövő Magyarországon is. A lieksai kollégák minden nehézségük ellenére nagyon optimisták. Épp most adtak be egy nagy, átfogó pályázatot a Minisztériumnak, melynek alapján rendbehozhatnák a múzeumukat, kondícióban és muzeológiai szempontból is. Optimizmusukat erősíti, hogy látogatottságuk, népszerűségük töretlen. Végső esetben - mondják - nyilvánossághoz is fordulhatnak segítségért, ha végveszélybe kerülnének. Csak ez a Finnországot sújtó gazdasági válság ne lenne! S ami még nagyon dicséretes: minden jelenlegi nehézségük és gondjuk ellenére Koponen úr a lokálpatrióta, polihisztor emlékét őrzik, tisztelik, vigyázzák. A múzeum előcsarnokában képe alatt mindig friss virág áll, születése és halála napjáról kegyelettel megemlékeznek. Mert hát mégis csak ő hozta létre ezt a múzeumot...! Noha jelenleg szabadtéri múzeumban dolgozom, korábbi munkahelyem ún. hagymányos múzeum volt. Éppen ezért nagy buzgalommal látogattam vidéki (városi, járási, megyei, tartományi) múzeumokat is, úgy a kiállításokat, mint a raktárakat, muzeológiai munkaszobákat. E téren két fő tapasztalatomat szeretném közzétenni: a./ Szinte minden gyűjteményben - legyen az falusi vagy fővárosi múzeum - a legnagyszerűbb, legpéldamutatóbb adattárak, segédgyűjtemények, raktárak fogadtak. A finn kollégák, a finn muzeológia - lehet, hogy nem csinálnak világraszóló új dolgokat - de a muzeológiai feldolgozás: az az aprómunka, ami mindenfajta tudományos tevékenység alapja, lenyűgöző volt. Minden beleltározva, sokszor feldolgozva, segédletekkel érthetővé téve a kutatók számára, a tárgyak lefotózva, tisztítva. Ez még Magyarországon sok helyen az álmok kategóriájába tartozik.. .