H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

A jelenlévők között többen voltunk olyanok, akik évek, egyesek egykét évtized óta különböző szabadtéri múzeumokban építünk, berendezünk. Tudjuk, hogy az elmúlt évek alatt sok-sok hibát követtünk el a berendezések megtervezésében, kialakításában. Ennek oka nem csak a tapasztalatlanságunkban, a szakmai tudás, az előbb felsorolt kritériumok ismeretének hiányában keresendő. A felületes munkát, talmi megoldásokat igen sokszor az időhiány okozta, hiszen mindannyian tudjuk, hányszor kellett kampányszerűen, néhány hét alatt, megfelelő terepismeretek hiányában, csak a már rendelkezésünkre álló tárgyakkal gazdálkodva berendezni egy-egy épületet, így gyakran előfordulhatott, hogy egy-egy helyiségbe oda nem illő bútor, kerámia, textil, vagy azon a vidéken soha nem használt eszköz és tárgyi anyag került. Főként legkorábbi berendezéseinkre érvényes ez. A vázolt körülmények mellett saját tapasztalatlanságunk is hozzájárult efféle hibák elkövetéséhez - hiszen mindannyian először végeztünk ilyen típusú múzeumi munkát. Az azóta eltelt évtizedekben nem csak módszereink finomultak a berendezések elkészítésében, de gyarapodott az az ismeretanyag is (inventáriumok felhasználása a berendezések rekonstrukciójánál, egyes kerámia-, bútorközpontok termékeinek, elterjedési körének pontosabb körülhatárolása, stb.), amelyet a minél hitelesebb enteriőr kialakításánál hasznosíthatunk. Ezért egyre inkább szükségét érezzük annak, hogy a több évtizede készült berendezéseket felülvizsgáljuk, az adódó hibákat korrigáljuk. A nem megfelelő tárgyak kicserélésére, a berendezés hitelességének helyreállítására jó alkalmat kínál az a körülmény, hogy az évtizedek óta üzemelő kiállítások többsége amúgy is felújításra szorul. Nem csak az épületeket, de a bennük lévő berendezési tárgyakat, eszközöket is restaurálni, konzerválni kell. Néhány év alatt el tudnánk érni, hogy az újjávarázsolt épületekben hiteles enteriőröket szemlélhessenek meg a látogatók. Bíró Friderika