H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

Az alföldi mezőváros a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Az alföldi mezőváros tudományos terve több lépcsőben alakult ki. Először több kisebb-nagyobb táj (Sárrét, Nagykunság, Körös-Maros köze, Duna-Tisza-köze) népi építészetének egymástól elkülönített bemutatását terveztük. Az előkészítő munka további fázisában világossá vált, hogy a múzeumi kiállítás nem lehet csak a hagyományos néprajzi irodalom objektivált lenyomata, s a múzeumi terület is korlátokat szab. A szűkebben vett alföldi területre (Duna-Tisza-köze és Dél-Tiszántúl) vonatkozóan olyan történetileg hiteles közös nevezőket kerestünk, melyek segítségével az 1750-1930 közötti időszak építészeti fejlődését és a jellemző életmódváltozatokat be tudjuk mutatni. A nagytáj újkori mezővárosi fejlődése adta a koncepció alapját. Az Alföld központi részén az önellátás és árutermelés történetileg és területileg változó egyensúlyán alapuló gazdaságok sok helyütt a feudális kötöttségektől meg tudtak szabadulni. A szabad földhasználat és -tulajdon, a mezővárosi önrendelkezési jog lehetőségeket adott a külterjes nagyállattartás, a szántóföldi szemtermelés, a specializált szőlő- és kertkultúrák időben egymást váltó, néhol párhuzamos fejlődésére. A mezőgazdasági árutermelés megteremtette a céhes és nem céhes szervezetű feldolgozó, kis- és háziipar virágzását. Mindez magával hozta nem csak a belső cserekereskedelmet, hanem a pénzgazdálkodáson alapuló nagytáji és külkereskedelmet is. A mezővárosi fejlődés "alföldi útját" meghatározta továbbá a hasonló természetföldrajzi, ökológiai helyzet, illetve az abban történt változások (vízszabályozások), a vasúti szállítás megindulása. A kohéziós, közösségéltető erőket szolgálta a népesség többségének puritán, református mentalitása és a belülről szervezett vallási és művelődési organizációk sora is. A fentieket jól érzékelteti az a tény, hogy a jobbágy, zsellér, paraszt minősítések helyett a polgár, cívis, gazda, földműves , béres, kapás, pásztor meghatározásokat ismerték el magukra