H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ágyat figyelemreméltó deszka falvédőkkel, az ablak felé lévő cárokban pedig az asztalt a karospaddal. A szoba berendezésében különös helyet foglalnak el a gyermekbútorok: a magasított kisszék, amelyben a gyermeket a család felnőtt tagjaival együtt az asztalhoz ültették, a háromkerekű járóka, valamint az ajtó megett lévő asztalágy. Ez utóbbi teteje nappal a ház berendezéséhez tartozó rakodótér volt, éjszakára, ha a tetejét leemelték, a gyerekek fekvőhelyéül szolgáló ágynak alakították át. A hátsó szobából jutunk a kamrába, amelynek még az udvarról is nyílik ajtaja. A kamra két ajtó közötti térségét a padlásfeljáró falazata foglalja el. Az udvari ajtótól jobbra gabona illetve liszt tárolására szolgáló ládákat találunk. A kamrában tárolták még a nagyobb méretű konyhaeszközöket, a mérőedényeket, mozsarakat, s az élelmiszerkészlet néhány fajtáját, de itt helyeztek el minden olyan tárgyat, amelyet nem használtak naponta. Az udvarról külön bejárat nyílik a két istállóba, amelyek közül múzeumi célokra a ház vége felé esőt rendeztük be. Itt a jellegzetes vályún és szénarácson kívül kis kiállítást láthatunk a parasztgazdaságban használatos tárgyakból. Ide tartoznak a mezőgazdasági szerszámok, mint a csép, a gereblye, villa, a répaásók, vagy a morzsolószéken lévő kévekötőfa. A kézi szecskavágó itt látható fajtája a 19. század eleje óta ismeretes tájainkon, s egészen a 20. század közepéig használatban maradt. Impozánsak a szecskavágóhoz használt hatalmas kosarak, amelyek közül a nagyobbik a szecska szétszóródását akadályozta meg. A tyúkkosár valamint a cserépből készült csibeitató helye eredetileg nem az istálló volt, csakúgy, mint a sással bevont lécvázas "zsöllyeágyé" sem, amely az eresz alatt egykor a család valamelyik férfitagjának nyughelyéül szolgált. A ház végéhez csatlakozó félnyeregtetős szín vagy "sopa" 1979-ben épült múzeumi rekonstrukció. A lovaskocsin kívül itt találjuk a vesszőboronát és a magtisztításra használt dobrostát. Itt mutatjuk be továbbá a századfordulóról származó faragószéket, az újkeletű libatömő padot, a vidékünkre jellemző fonott kocsiládát /"ládát"/, valamint a fonott és az egy darab fából vájt bödön méhkast. Vidékünkre jellemző még a fonott ga-