H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

sott keményfa pillér alkotja. Rajtuk fekszenek a kerülők (koszorúgerendák). Mindkét végén lekontyolt tetőszerkezete szelemenes. A szelement két pár ollóláb tartja. A lábfá kat páros, iveit karpántok rögzítik a kerülőkhöz és keresztgerendákhoz. Az épület bal oldala istálló, középső része átjárható szérű és egyben kocsiszín, a jobb oldala pajta. A két szélső fiók lábfáit a föld színén gerendák kötik össze, mégpedig úgy, hogy csapjaik' a lábfák vájataiba illeszkednek. Az istálló falazata sárkarós, a pajtáé a három kül­ső oldalon fonott. Az istállóban a hátsó fal mentén húzódó jászolnál egy pár ökör és egy-két tehén számára volt hely. A hal mázos falurészen, a muraszemenyei ház előtt római katolikus harangláb áll. A túlnyomóan reformátusok lakta község felekezeti kisebbsé­gét képviseli, akiknek nem telt önálló templomra. Az építmény az ágasos fa haranglábak szép és korai példánya. Kisbodolyán (ma Bodolyabér, Bara­nya m.) épült, rosszul olvasható vésett évszáma szerint talán 1829-ben. Kúpos tetőszerkezetét fazsindely borítja. 1983-ban lebontottuk. Eredeti ha­rangját a hívek áttették új harangiábjukba, ezért a múzeumban egy 1748­ban öntött katolikus harangot helyezünk el benne. (Ld. TÉKA 1982/2-3. 18-19.) A muraszemenyei porta után, immár utcasorba illeszkedve az őcsényi ház következik. Tájegységünknek ez a kiemelkedő építménye a Tolnai Sár­köz kultúráját tárja elénk azokból az évekből, amikor - 1870 táján - a le­csapolások következtében a sárközi őslakosság példátlanul meggazdagodott. A házat és melléképületeit 1976-ban lebontottuk. A lakóépület kora bizony­talan. A 19. század első felétől több építési periódust regisztráltunk. 1860­ban a kateszteri fölmérések tanúbizonysága szerint már L-alakú épület volt. 1872-ben a házon nagy átalakításokat végeztek. A meglévő szoba-konyha­szoba-konyha-kamra-istálló-kocsiszín-kamra beosztású, tornácos épület új va­kolatdíszes homlokzatot, tornác-mellvédet kapott, és tisztaszobát rendeztek be benne. A múzeumi újraépítéskor ezt az állapotot mutatjuk be. A házhoz tartozó gazdaság alakulásában 1872 a fölvirágzás éve. A harminc hold szán­tóval rendelkező Bálint család ekkor házasság révén tovább erősödik. Benő­sül a családba a falu egyik legtehetősebb gazdája, Tóth Pál. A házat föl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom