H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

újítják, az oromfalra színes vakolatornamentika kerül 1872-es évszámmal, és Bálint András meg Tóth Pál monogramjaival. Nevük és ugyanez az évszám olvasható a tisztaszoba sarokpadján és falitékáján. (Együtt szerepelnek a családi sírkövön is, amit a tájegység temetőjében fogunk fölállítani.) 1872-ben az utcai szoba lakóhelyiség - aminek öcsényben nagy hagyománya van. Az első konyha, bár szabadkéményes-kemencés, reprezentatív. Berendezését festett, virágozott fenyőfabútorok alkotják, és sok-sok cifra kerámia díszíti. A tiszta szoba a harmadik szoba, amit a festett bútorzat beépített évszámos falitékája bizonyít. A második konyha fokozatosan átveszi az összes főzési funkciót, berendezése köznapibb. A szobákban szemeskályhák állnak. Az első szobában megmaradt a régi típusú bögrés kályha, a tiszta szobáé rangosabb, megrendelésre készült, földtől csempézett tüzelőberendezés 1872-es évszámmal és Bálint András monogramjával. Mindegyik szoba sarokra rendezett. A tiszta szobában lófejes

, festett komáromi nyo- szolyák állnak gazdagon megrakva helyben készült takácsmintás szedettes ágyneművel. A házban sok a láda (köztük 18. századi is előfordul), de újdonságként a fonál ló (szekrény) is megjelenik. A berendezés tárgyi anyagát, mintegy 1200 darabot, már összegyűjtöttük. A ház mögött a kateszteri térképek (1860, 1881) csak egy hosszanti elhelyezésű keskeny építményt jeleznek. Ide kerül a cölöpökre ácsolt négyfiókos disznóól. A kert hátuljában a családi emlékezet szerint féltetős méhespad volt, magas, csúcsos gyékénykasokkal. A pajta csak az 1903-as kateszteri térképen tűnik föl. 1939-ben az L-alakú főépület mögötti építményeket lebontották, és nagyszabású téglaépületekkel körbevett hátsó udvart hoztak létre, amely a jól működő 100 holdas, árutermelő paraszt-polgári tízemet kiszolgálta. Ez ' utóbbi bemutatásáról sajnos le kellett mondanunk, mert fontosabbnak tartottuk a ház és a család életének azt az időszakát megörökíteni, amely egybeesik a sárközi népművészet virágkorával (amely egyben a magyar népművészet fejlődésének legmagasabb csúcsát is jelzi). Az udvar elején hasított faszerkezetű, dongás favödörrel fölszerelt kerekeskút áll. Áttelepített utcai kerítését 1868-1872-es évszámú, helyben égetett téglából falazták, a telekhatárokat deszkapalánk zárja.