H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

terményt és szerszámokat tartottak, 1980-ban bontottuk le. A kamra mögé egy legalább három-négy fiókos fadisznóólat szeretnénk elhelyezni. A ház oldalán hátulra kerül majd egy istállos pajta. Olyan változatot keresünk, amely gerenda talpakon áll, pajtája deszka-, istállója tapasztott sövényfalú, az istálló bejárata a házvég felől, a rövid oldalon nyílik. Ha kutatásunk nem jár eredménnyel, akkor az épületet hiteles másolatban készítjük el egy nagydobszai pajta fölmérése alapján. A gazdasághoz még egy határbeli pajta is tartozik, amely a tagosítások előtti kort idézi, amikor itt a Dráva mentén és a szomszédos BelsőSomogyban a pajtás kertek a gabonaföldek szélén voltak. Ezt a településben megosztottságot a darányi pajta képviseli. 1987-ben lebontott épületünk a múlt század első felében a "két negyed heles" Jakab Józsefé volt, és a falutól 200 méterre lévő Keleti pajták alla dűlőben állt 1862-ig, amikor a határrendezések előírásai következtében betelepítették a ház udvarába. A 14 méter hosszú, talpas, vázas, zsilipéit falú pajtában szálas gabonát tároltak, előtte nyomtató szérű volt. A ház telkét három oldalról földbe vert, vesszővel összefogott hasogatvány kerítés övezi, az utca felől pedig léckerítés határolja, hevederpántos deszka kapukkal. Hatodik portánk épületei a dél-zalai táj, a Mura mente hagyományos paraszti világába kalauzolnak bennünket. Ugyancsak a faépítkezésnek állítanak emléket, s egyben a délnyugat-dunántúli füstöskonyhás háztípuson belül meglévő kistáji eltérések finom átmenetét mutatják. A lakóház Kisszemenyén (Muraszemenye, majd Szemenyecsörnye része) épült 1833-ban. Tájegységünknek ez a legkorábbi datált épülete. Több szerkezeti elemét az általunk ismert legrégiesebb megoldások jellemzik. Tetőváza ollószáras-szelemenes, füstöskonyhája keresztirányú mestergerendával és hasított keményfa födémmel rendelkezik, talpas, vázas falazata fonott vessző és zsilipéit borona. Rendkívül jelentős az épület a paraszti fatornácok története szempontjából is, mert azt mutatja, hogy 1833-ban az elő- és oldaltornác (

kö- rüpitar) már legkifejlettebb formájában létezik. Ferdesíkú, előre bukó deszkaoromzata is korai, áttört, virágos festésű* díszítése Göcsjhez kapcsolja.