H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Az ásványrárói lakóház A Kisalföld tájegység baloldali utolsó portájára a Szigetköz szívéből, Ásványráróról telepítettünk át egy orom falas lakóházat. (TÉKA 1986./1. 9-12.) A telek végében áll a Felső-Szigetközből, Kisbodakról való torkos pajta, amely 1853-ban épült. (TÉKA 1986./2. 12-13.) A lakóház mögötti kis réten kap helyet az ártéri méhészkedés egyik emléke, a Szigetköz alsó csúcsából való nagybajcsi féltetős méhes. A tájegységből kivezető út mellé a szintén kisbodaki boglyaalakú kenyérsütő kemecék csoportja épül föl. (TÉKA 1986./2. 15-16.) Ez az építménybokor képviseli múzeumunkban a Kisalföld egyik legfontosabb néprajzi kistáját, a Szigetközt. Amit nem tudunk megmutatni, az a Mosoni-Duna és az Öreg-Duna közti vízivilág: az ártéri erdők, a dús füvű rétek, a botlófüzesek, a holtágak, szigetek, aranyos fövénnyel borított partok világa, ahol hajómalmok sora állt pányvára vetve a víz sodrában; a hajósok, halászok, vadászok, aranyászok letűnt világa. A víz az élet legfontosabb eleme, de minden küszködés forrása is ezen a tájon. Lakóházunk Ásványrárón, az Egres u. 46. szám alatt állt. A mestergerendák felirata tanúsítja, hogy Cakó Etel és Gondár István építtette A rábcakapi és ásványrárói ház