H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

GLÓZER LÁSZLÓ (Építész, 1972-1973-ban a múzeum munkatársa volt.) — Mit jelentett számomra a Falumúzeum? A közelmúltban egy interjúsorozat kapcsán feltett kérdésre 16 éves töprengés után, úgy néz ki, rádöbbentem a legtömörebb válaszra: örök visszatérést. — Mikor 1972 őszén első munkahelyemet kerestem, bukkantam rá erre a fiatal és szinte még ismeretlen cégre egy kísértet-kastélyban, a Népliget szélén egy országos intézmény szárnyai alá bújtatva. így lettem 1200 Ft havi illeményért a Néprajzi Múzeum munkatársa, de már akkor biztosan éreztem és tudtam: én falumúzeumos vagyok, és semmi közöm az anyavállalathoz. Sajnos, mikor a cég Szentendrére költözött, már csak külső munkatársként jártam a múzeumba. — Máig is állítom, hogy kilépésem fő oka — 1973-ban — misszionáriusi fizetésem volt. A múzeum nem sokat vesztett talán velem, mert amiben nekem sokat jelentett, azt nem tudtam szakmailag, építész munkámban kamatoztatni. Mikor például kiváló kollégáimmal vidéki felmérő utakra mentünk, engem legjobban nem az kötött le és érdekelt csak, amit a szakmám szerint a feladat elvárt volna, hanem a paraszti épületek környezete, története és főleg lakói varázsoltak el és tettek a műszaki dolgok iránt figyelmetlenebbé, annakellenére, hogy a munka építészeti részét is nagyon szerettem. — Itt elmondhatom azt is, hogy a tavalyi építész — önálló — felmérésem (természetesen továbbra is külsőként) talán az utolsó volt. Érzem, hogy a múzeumban sokkal magasabb a minőségi követelmény, minthogy itthoni feldolgozásaimban ezt a szintet elér-