H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

HOF ER TAMÁS {A MTA Néprajzi Kutatócsoportjának igazgatóhelyettese.) — Kedves Hofer Tamás, úgy tudom, szintén tevékenykedtél a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkálataiban. Mit jelentett ez számodra? Hogyan emlékezel a Szabadtérire? — Pontosan nem tudom megmondani, hogy milyen időszakokban, de viszonylag rövid ideig voltam a még a Néprajzi Múzeum keretében működő Szabadtéri Osztály kötelékében — nem is mint az osztályba beosztott, hanem mint tájegységekért felelős külső munkatárs. Két tájegységgel volt közelebbi kapcsolatom: a dél-dunántúlival és a középső-tiszavidékivel. Mindkét tájhoz régi kutatói érdeklődés kötött: az 50-es években még átfogó monográfiát is terveztem Somogy és Baranya falutelepüléseiről, a Középső-Tiszavidék pedig egyben Atány tágabb környezetét jelentette, amit, ha máshonnan nem, régi térképekről szintén jól ismertem. — A szabadtéri munkám ezekkel a tájegységekkel kapcsolatban olyan volt, mint a váltófutásban a stafétabot átvétele: már jelentős előmunkálatok után kaptam meg őket, és némi továbbgondozás után adtam tovább utódaimnak. A dél-dunántúli tájegységnek akkor lettem felelőse, amikor vendégprofesszori meghívást kaptam az Egyesült Államokba. Egyéb sűrű szervezési-adminisztratív feladataim-megbízásaim miatt ugyanis addig formális felelősi feladatom nem volt. Az akkori Néprajzi Múzeumban a szabadtéri munkák, legalábbis a sok időt, energiát kívánó tájegységfelelősi teendők, egyfajta kényszerű közteherviselésnek (is) minősültek. Az amerikai meghívás pedig nyilván nagy személyes szerencsének — mintegy ezt ellensúlyozta megbízásom, — amit a külföldi út engedélyezésével együtt közölt az intézmény két vezetője. — Dél-dunántúli munkám jószerivel néhány objektum-kiválasztó körútra korlátozódott, amelyek — emlékezetem szerint — szép tavaszi időben és Ruszthy Zsolttal, mint mérnökkel, jó hangulatban zajlottak. Én gondoltam ki, hogy a dél-dunántúli tájegységet telepítsük Rundlinghoz hasonlóan, kerek tér köré, Kemse mintájára. Lelki szemem előtt ott állt a vezető, amelyik majd megemlékezik a Kemse-kutatásról, Gunda Béla professzor úr akkori tudományosan kezdeményező szerepéről. Eszemben járt magának Kemsének a képe is, ahol alkonyati időben jártam, az apró ablakok mögött már égtek a lámpák és a kis falu kerek települési rendje egy apró közösség sajátos egységét sugallta. Sajnos, a kerek alaprajzot, a területfelhasználás nehézségei miatt, hamarosan el kellett felezni, ezt a félbevágott alaprajzot közli már a tájegység történetét bemutató Zentai Tünde-féle tanulmány is, és úgy tudom, azóta teljesen kimaradt a tervből. A tájegységet Csalog Zsolt gondos előkészítésével vettem át, és Zentai Tündének adtam tovább. Házat bontanom csupán Látrányban kellett volna, de ez is elmaradt, mert a háziak idő előtt szétverték az épületet. — A Tiszavidéken azt hiszem még korábban, Bakó Ferenccel együtt, jórészt az ő he lyi ismereteire és népi építészeti szakértelmére támaszkodva válogattunk épületeket.