H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

des nevére már senki sem emlékezett. Járt ide Bajáról egy János bácsinak nevezett férfi is, akinek a munkájában már igen kevés volt a szabadkézi elem . A sablonozást Sükösdön rá m ázásn

ak hívták. Egy-egy motívum több sablonnal készült, így 3-as, 5-ös, 8-as, 12-es, 15-ös rámáról beszéltek, aszerint, hogy a mintát hány színből állították össze. Minden színhez külön rámát használtak. A mellékelt rajzon a mennyezetfestés rekonstrukciós rajza látható, a körbefutó keretek, az úgynevezett koszorúk nélkül. Ezt a teljes képet a valóságban a gerendákra újonan készített vakolatcsíkok és a feltárás során nem egyformán elengedő fedőrétegek kisebb-nagyobb foltjai megbontották, megzavarták. Mégis, a festés főbb szerkesztési egységei, de aprólékos részletei is megfigyelhetők voltak. Méreteket tudtunk venni, rajzot, fényképeket készítettünk, és kijelöltük azokat a részleteket, amelyek szükségesek voltak a rekonstrukcióhoz. Ezeket plextollal megerősítettem, s a bontáskor két darab kb. 80x80 cm-es táblában sikerült levennünk. Az eredeti darabok kiemelését a födém szalmapólyás szerkezete is segítette. A födém gerendák távolsága 80-90 cm volt, oldalaikon végigfutó hornyokkal. Ezekbe szorították a szalmás sárral körültekert léceket, a pólyákat

, majd az egész szerkezetet alul-fölül pelyvás, szalmás sárral tapasztották be. Bontáskor a gerrendák széthúzása után a köztük lévő összedolgozott karókat táblákban emelhettük ki. A pingáláshoz többszínű /vörös, sárga, zöld stb./ földfestéket használtak . Minthogy a sükösdi lakóházat korábbi, a századforduló körüli időszakra jellemző állapotában és berendezéssel fogjuk bemutatni a múzeumban, a későbbi periódusban készült pingálást nem állítjuk vissza. Mégsem volt felesleges a 20-as évek e jellegzetes fáküszítési módját feltárni, rekonstruálni és dokumentálni. Somogyi Sándor restaurátor