H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

berendezés A sükösdi lakóház egy középparaszti szinten álló gazdaság és háztartás eszközeit és bútorait fogja bemutatni a századforduló körüli időszakban. A falu lakossága szinte teljes egészében katolikus. Egyetlen temploma katolikus, a csekély számú református lakosságnak csak egy imaháza van. A falu határában lévő jó minőségű földek és legelők minden időben jó megélhetést biztosítottak a lakosságnak. A századforduló táján nem volt ritka a 80-90 holdas nagygazdaság. A múzeumba áttelepítendő lakóház tulajdonosai a századfordulón 40 holdon gazdálkodtak. Ezzel a faluban középparaszti szintet képviseltek. Az anyagi jólét, valamint a katolikus vallás nagymértékben meghatározta a berendezést. A házilag készült bútorokat, padokat, ládákat a századfordulóra csaknem teljesen kiszorították az asztalosok által készített, festett, faragott, esztergált, politúrozott bútorok. Az eladó lány stafírungjához a textilneműn kívül egy szobabútor is hozzátartozott. Ezt a helyi asztalosmester készítette, vagy a nagyszülőktől örökölt bútorral ment férhez a lány. E század elején két asztalos volt igen felkapott a faluban. Barta László, "a zsidó asztalos", főként bútorok készítésével foglalkozott. A másik, Nesiess József, épületelemeket is készített. Ö volt a faluban a koporsókészítő mester is. A múzeumban bemutatásra kerülő épület lakórésze háro

mosztatú. Az utca felőli oldalon volt a tiszta szoba, ezt követte a konyha, majd hátul a hátsó-, vagy lakószoba. Télen a főzés a szabadkémény alatti padkákon történt. /Nyáron a színben álló rakott tűzhelyen főztek, kint a szabadban./ Enni szintén a konyhában, a szabadkémény boltíve előtt elhelyezett asztalnál szoktak. A mindennapi használatra szánt edényeket, tányérokat, bögréket szintén