H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

nokáé lehetett. Igen változatosak a különféle kerítések és kapuk is. Fonott és deszkakerítések , téglából, kőből, kavicsból épült, cseréppel fedett alacsony kerítőfalak változatait is felépítették a Sundgau-vidék utcájában. Nemcsak a Fachwerk-váz látható, díszes elemei, a faragott gerendakötések, a falak élénk színe, hanem a héjazatok variációi, a színes cserepekből kirakott keresztek, a tetőkre ültetett kövirózsa-csomók is hozzájárulnak az épületek dekoratív megjelenéséhez. Az EC G-múzeum másik utcájában a városi zöldségtermelők építkezését és a gazdaságok működését tanulmányozhatják a látogatók. A zöldségtermelők céhekbe tömörültek, kertjeik a városon kívül helyezkedtek el. A kertekbe esetenként kis kerti házakat építettek, amelyek ideiglenes tartózkodás céljait szolgálták. Egy ilyen kerti, ház R appoltsw eilerből került a múzeumba. Építési ideje a 18. század közepére tehető. A földszinten alkalmi kis konyha található, benne tűzhellyel és mosogatóval, amelynek lefolyója a szabadba nyílik. Itt készítették elő az eladásra szánt zöldséget. A felső szintre lépcső vezet. Itt volt a kertész szobája. A magasból messzire elláthatott, és vigyázhatott a zöldségeskert távolabbi részeire. A kerti ház Fachwerk-vázát bevakolták. A Vogézek vidékén vált a 18. században általánossá az a szokás, hogy a Fachwerk-et bevakolták, sőt a vakolaton a kőfalázatot armírozással imitálták. Ezzel a módosabb kőépítkezés látszatát akarták kelteni, a vakolat azonban a hideg és a tűz ellen is védelmet nyújtott. A zöldségtermelők utcájában sétálva egy vincellérházhoz érkezünk, amellyel szemben szőlőskert terül el. A kertben különféle gyümölcsfákat és régi szőlőfajtákat telepítettek. Egész korai adatok tanúskodnak arról, hogy a Mülhausen és Basel között elnyúló dombos vidéken szőlőműveléssel foglalkoztak. A térségben 140 0 körül 430 szőlőtermelő falut tartottak nyilván, ma ezen a keskeny sávon megszűnt a szőlőtermesztés. A vincellérház H ausingenből származik. Az épületegyüttes egy jellegzetes parasztház jellemvonásait tükrözi, csupán a ház alatt húzódó pince utal a volt tulajdonos korábbi borfeldolgozó tevékenységére. A pince és a ház