H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

1615-ben épült, újraépítésekor csak néhány régi épületelemet tudtak felhasználni, a többi rekonstrukció. Később még egy pajtát és más gazdasági épületeket is építenek a lakóházhoz. Visszakanyarodva a múzeum bejáratához, az utolsó épületegyütteshez érünk. A kerített házak sajátosságait hordozó épületcsoport FelsőElzász gazdag szőlő- és gabonatermesztő sík vidékéről került a múzeumba. Az épületegyüttes lakó- és gazdasági objektumai más-más faluból származnak, de összességükben egy módos parasztgazdaság jellegzetességeit tömörítik egybe. A jómódú parasztgazdaság egyes épületein, de a kútkáván, az itatóvályún is azonos, karcolt, vésett jel látható. A leírások szerint ezen a vidéken szinte minden nagyabb gazdaságnak megvolt a maga ismertető jele, az un. H of zeichen /udvarjel/. A kőbe karcolt egyszerű jelek nem a birtokló családokat különböztették egymástól, sokkal inkább a ház, az udvarház jeleként tartották ezeket számon. Az udvarház jeleit a ház új lakói is örökölték. Legtöbbször még a sírkövekre is rávésték az ott nyugvók portájának jelét. A síkságról származó módos parasztporta