H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

A kendo készítési idejét dr.K.Csilléry Klára, aki a tárgyat leltározta /78.33*12./, a 17. századra teszi. Ezt a tiszta reneszánsz kompozíció, a színezésben és a technikai megoldásokban megvalósuló harmónia is valószínűsíti. Ez a több száz év indíték arra, hogy a múzeumban amúgy is védett műtárgyak közt ez a kendő még nagyobb becsben legyen. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállítási formája pedig sajnos nem kedvez a kényesebb textíliáknak. A nap mint nap használatnak, legalábbis porosodásnak kitett abroszokat, függönyöket rendszeresen mosni kell, s az adott körülmények között ez oda vezet, hogy a hamarosan avíttá, fakulttá vált darabokat cserélni, selejtezni kell. A 17* századi úrihímzéses kendő nálunk bizonyára nem érné meg már a következő 10 évet sem, s hasonló gyors pusztulásra lenne Ítélve bármelyik másik hasonló darab. A különlegesén értékes textíliák védelme érdekében úgy döntött a múzeum vezetősége, hogy el kell készíttetni azok hasonmását, melyek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállítási és restaurálási lehetőségeinek inkább megfelelnek, s melyekkel a nemzeti kincsnek számító történeti anyagot a kiállításban helyettesíthetjük. Természetesen nem kis gond a több évszázados tárgyak hasonmásainak elkészítése. Az elfeledett technikák felelevenítésére, a ma már hozzáférhetetlen alapanyagok beszerzésére sok esetben nincs is lehetőség. Szerencsénkre az úrasztali kendő gondja mégis megoldódott. Dr.Koltai Lászlóné népi iparművész vállalta a másolat elkészítését. Koltai Lászlóné napjainkban talán legalaposabb ismerője és művelője az úrihímzés bonyolult technikájának. Hegedűs Margitnak, a Rákóczi téri Állami Nőipari Iskola nagyhírű tanárának utolsó tanítványai közé tartozik. Iskolái befejeztével nemcsak technikailag, hanem elméletileg is továbbképezte magát.