H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 2-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)
ée vekolatdíszekét fehér színnel hangsúlyozták. A kápolna belsejében még két falfestés-réteget tárt fel a kutatás, melyek keletkezéséről nem szólnak a források. 1928-ban nyerte el a kápolna azt a formáját, amilyennek a község lakói máig ismerik. A szombathelyi Heckenast-cég újra festette belsejét, s új oltárt is készített. A kápolna világítását villamosították, s az épületet kívülről a bontáskori bordó-okkersárga vakolattal látták el. Az I. Világháborúban elrekvirált két harang helyére két új harangot önttettek Slezák László budapesti harangöntő mesterrel, ebből csak ez egyik maradt meg. Felirata: "Von Pest, Hungersnot und Krieg erlöse uns 0 Herr!" /"Pestistől, éhinségtől és háborútól mente meg Uram minket!"/ A bontás során több olyan építéstechnikai furcsaságot tapasztaltunk, aminek még nem tudjuk biztos magyarázatát adni. Az ajtó ás az ablakok csak részben voltak kőkerettel kiíépezve, a hiányzó elemeket téglából falazták ki, kiülésüket vakolattal pótolták. A karzat feletti cseheüveg-boltozatnak a padlástérbe eső részét kalodaszerűen vette körül négy, egymással kötésben nem lévő gerenda, melyek közül a szentély felé eső gerenda alsó része a hajót a karzattól elválasztó boltívbe is be volt falazva. £ négy gerendára épült rá a torony. A kápolna bővítését a falanyag különbözősége is jelzi. A kápolna kőalapokon, téglából épült. Az e blakok elfalazása, a karzat pilléreinek, valamint a toronynak a fala is kővel vegyes tégla volt.A szentély, a hajó és a bejárati előtér felett is csapolt gerendafödém volt, amelyre alulról nádszövetet erősítettek, firre került a vakolat, meszelés,majd