H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1981 1-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981)

el a tüzelőberendezés a bontáskor talált utolsó állapotát* / A bontást vezették: Balázs György muzeológus, Sabján Tibor és Szálai András építészek*/ A nyírádi vízimalom A Kígyós-patakból elágazó malomcsatorna mellett már a lö.sZc végén állt vizimalom* Jelenlegi formájában az épület többszörösen átalakított, berendezése hiányos* Ennek ellenére jelentős ipartörténeti emlék, ezt a malmot ui. nem korszerűsítették, így a hengerszékek, felvonók, különféle sziták elterjedése előtti állapotot őrizte meg mind építészetileg, mind berendezésében* A megmaradt kopár és ;arat, egy 1930-as évekből származó fénykép,valamint analógiák alapján rekonstruálható az őrlési eljárás és a gatyaszárszitával történő kezdetleges osztályozási folyamat. A malom a közelben fejtett mészkőből épült. A malomfej felől nézve monumentálisnak hat mintegy 12 m—es gerincmagasságával. A köveket nem igen faragták, de megfigyelhető, hogy a statikailag erősen igénybevett részeken, így a malomfejet bélelő falazatoknál, szabályos padokban fejtett, nagyméretű, hasábalakú köveket használtak fel. Az ajtók és ablakok nyílásait téglával bélelték, ugyancsak téglából készült a konyha boltozata és szabádkéménye, valamint a lakóhelységek padozata is. A malom és a molnárlakás egyszerre épült, az istállóból és színből álló keskenyebb szárny nem sokkal később. A malom eredetileg két felülcsapott vizikerékkel üzemelt, ennek megfelelően a kőpadon szimmetrikusan helyezkedett el a két kopár. Az egyik kereket és kőjáratot - valószínűleg a nem kielégítő