Balázs György szerk.: TÉKA 1980 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

SZŐJÜNK EGYÜTT Aki rendszeresen látogatja múzeumunkat, tapasztalhatta, hogy több szempontból is ráirányítjuk a figyelmet a kiállítás egyes részleteire. A látottak "megszólaltatását", élőbbé tételét szolgálják azok a bemutatók, melynek során képet kívánunk adni a parasztság életéről, mindennapi tevékenységéről. A döntő fontosságú munkák bemutatása, mint az élelem és a ruházat előállítása is hozzájárulnak ahhoz, hogy átfogóbb képet adjunk a 18-19« századi társadalmi és gazdasági viszonyokról. A látogatóknak azonban nincs módjuk arra, hogy cselekvő részesei legyenek egy-egy munkafolyamatnak, pedig az élményszerű megélés tartósabb befoga dást eredményez. Ezért törekednünk kell a cselekvő ismeretszerzés megvalósítására, megteremtve a gyakorlati kipróbálás lehetőségét is. Ennek megvalósítására, közös szövésre hívjuk látogatóinkat. Hiszen nem is olyan régen még szinte minden asszony ismerte a szövés mesterségét. Még a múlt század végén is az általános viselet legtöbb darabja házilag szőtt vászonból készült. Az alsóruházaton kivül a többi textilneműt is otthon állították elő. Itt a múzeumban a szövést egyszerű szövőszékeken mutatjuk be, melyet otthon bárki elkészíthet. A szabadtéren felállítható szövőszékek közül bemutatjuk a lécekből összeállított függőleges szövőkeretet

, a vízszintes gyalogszövőszé ket és a kisméretű szövőkeretet is. Megismerve a szövés mesterségét, ezt a tudást már felhasználhatjuk otthonunkat díszítő textiliák készítésére is.