Balázs György szerk.: TÉKA 1980 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

CVÀSÂRJ A vásár hosszú időn át nemcsak a mai áruház, bank, gazdasági és technikai szakkönyvek szerepét látta el, hanem a népélet egy része volt, s részben az ma is* A vásár külön foglalkozásokat teremtett, saját öltözetet, szokásokat, hiedelmeket alakított ki* Nemhiába igazítja a nép az időszámítását is a vásárokhoz, mondván, hogy ez vagy az az esemény bizonyos "vásár előtt" vagy "után" történt* A "vásárfia" a legkedveltebb és legtartósabb emléktárgyak közé tartozik. Egy évben általában négy vásárt tartottak

, egy télit, egyet Pünkösd előtt, egyet nyáron Mária napkor, agyat pedig ősszel, amit kisasszony-napi vásárnak is hívtak* A vásárok egy hétig tartottak* Minden napnak meg volt a maga rendje, hogy mit áruljanak, így pl* szerdán disznót, csütörtökön juhot, pénteken szarvasmarhát, szombaton lovat. Vasárnapra és hétfő délelőttre esett a nagy kirakodóvásár ideje* A vásárok két részre tagozódtak, volt egy külső és egy belső vásártér

. Minden árufajtának hagyományosan kialakult, meghatározott helye volt* A külső vásártérre az állatokat hajtották. Igazi hangulatát a lacikonyhák és a kocsmasátrak adták. Egyvégtébe 50-60 sátor volt deszkából, ponyvából összeróva. A csikósparhelten sült a cigánypecsenye, hurka, kolbász, friss hájból, szalonnából tepertő. TÉKA 198a 2 19 -