Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
VALLÁS ÉS NYELV - Vegyes házasságok
A vegyes házasság következménye többnyire az, hogy a kisebbségi anyanyelvű házastárs föladja saját anyanyelvét. A gyermekek a többségi nyelv felé orientálódnak, és a szülők közül csak kevesen vállalják föl tudatosan gyermekeik kétnyelvű nevelését. Ehelyett inkább a magyar nagyszülők is románul beszélnek unokáikkal. Az még előfordul, hogy a gyermeket reformátusnak keresztelik a családi kötődés miatt, de hosszú távon többnyire ez sem jelenti a magyar nyelv és kultúra vállalását, amint arról majd a konfirmációnál szólok. A kisnemesi településeken valaha fontos szerepet játszott a rang, a házasságkötéseknél a szülők ezt tartották szem előtt, mára azonban a társadalmi határok is meggyengültek, ahogyan arról a lozsádi fejezetben írok. Az életkortól is függ a társadalmi normákhoz és határokhoz való viszonyunk. Egy lázadó kamasz kevésbé érezheti meghatározónak, hogy a házastársául választott személy milyen társadalmi, vallási környezetből származik. Míg régebben a kötött rendet követő falusi társadalmakban a fiatalok is jobban alávetették magukat az íratlan törvényeknek, addig az elmúlt évtizedekben a falvakban lezajlott átalakulásokkal párhuzamosan fellazultak a határok, az ott élők mentalitása is megváltozott a médiákból, városokból érkező hatások révén. A lakosság egy része ki is cserélődött: a helybeli fiatalok közül sokan mentek el a kollektivizálás miatt gyárakba dolgozni, helyükre pedig elsősorban románok érkeztek Olténiából és Munténiából. A mai szekularizált világban a vallás szerepe leértékelődött, és így a felekezeti különbségek sem számítanak a párválasztásban. Vegyes házasság esetén mindig a két fél és a két család egymáshoz való viszonyát fejezi ki, hogy melyik templomban esküszik meg a fiatal pár (persze napjainkban vannak, akik csak polgári esküvőt tartanak, így az ő esetükben ez a probléma föl sem merül). Az esetek többségében nem vallási meggyőződés hatására döntenek a templomi esküvő mellett, hanem a rokonok elvárásának igyekeznek eleget tenni, illetve az egyházi szertartás ünnepélyessége motiválja a fiatalokat. Számos olyan esetről hallottam, amikor az ortodox és a református templomban is megesküdtek a fiatalok, így biztosítva (legalábbis átmenetileg) az egyensúlyt, amelyben mindkét család megnyugszik. A legtöbb református lelkész azonban nem engedélyezi a kettős esküvőt, mondván: bárhol is esküsznek meg, az érvényes, nincs miért megismételni. Pontos számadat sajnos nem áll a rendelkezésemre, de biztos, hogy az újabb házasságok legtöbbje etnikailag vegyes. Gyakori, hogy ha mindkét fél magyar, 37
