Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
A szórványlét
esetekben is egyre inkább a kettős identitás válik jellemzővé: már csak a 70 éven felüliek beszélik az egykori német nyelvjárást, a fiatalabbak egyáltalán nem vagy csak iskolában elsajátítva az irodalmi német nyelvet ismerik, magukat mégis német nemzetiségűnek vallják, számon tartva német származásukat. A Hunyad megyei szórványban is előfordulnak olyan személyek, akik nem vagy nem jól beszélnek magyarul, ezért anyanyelvüknek a románt tekintik, ugyanakkor magyarokként definiálják magukat. Ezt támasztják alá a 2002. évi népszámlálás Hunyad megyei adatai: 3 9 román magyar német zsidó cigány ukrán szerb szlovák egyéb Anyanyelv 459.807 22.666 1.146 8 1.392 151 28 63 451 Nemzetiség 450.302 25.388 1-937 104 6.823 218 52 100 788 Míg 25.388-an vallották magukat magyarnak, addig csak 22.666-an tartották a magyart az anyanyelvüknek (bár a számok nem árulkodnak arról, hogy a zsidók vagy cigányok között van-e olyan személy, aki anyanyelveként a magyart jelölte meg, de ilyen eset is elképzelhető). Bartha Csilla a kétnyelvűséghez a funkcionális oldal felől közelített, így az alábbi definíciót alakította ki: „kétnyelvű az, aki a mindennapi érintkezései során két vagy több nyelvet kommunikatív, szociokulturális szükségleteinek megfelelően (szóban és/vagy írásban, illetőleg jelelt formában) rendszeresen használ." 4" A társadalmi környezet függvényében a Hunyad megyei szórványmagyarság kétnyelvűsége előrehaladott állapotban van, sőt a gyermekek körében a folyamat a magyar nyelv elvesztésével hamarosan már csak a román egynyelvűséget fogja eredményezni. Az esettanulmányokat tartalmazó részben számos példát fogok ismertetni, melyek a kétnyelvűség különböző típusait illusztrálják, itt csak a folyamat főbb jellemzőit foglalom össze. A kétnyelvűség vizsgálata során ugyanis az életkort, a nyelvek elsajátításának sorrendjét, a nyelvhasználat kontextusát, a nyelvek használati körét, a hozzájuk fűződő attitűdöket is vizsgálni kell. A szórványban az egyénnek nem egyetlen csoport szokásrendszerét kell ismernie, hiszen ő maga sem csak egyetlen szociális csoport tagja, és a kontextustól függően, az adott társadalmi szerepéhez (pl. éppen unoka, gyermek, ba3 9 Varga E. 2009c: 1. 4 0 Bartha 1999: 40. 18
