Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
A szórványlét
rát, gyülekezeti tag, munkatárs) igazodva használja a magyar és a román nyelv megfelelő változatát, 4' hivatalos ügyintézésre pedig csak románul nyílik lehetősége. Mig a hagyományos falusi társadalmakban a rokoni kapcsolatok összetartották a közösséget, a kollektivizálással, a városba költözéssel ezek a szálak meglazultak, és a munkahelyi ismeretségeknek lett meghatározó szerepük, ám ezek a baráti körök már nem etnikai - vallási alapon szerveződtek. Az is lényeges szempont, hogy a 20. század első feléig a vegyes lakosságú településeken a románok is tudtak vagy legalábbis értettek magyarul, egyfajta kölcsönös rendszer létezett, míg napjainkra körükben általánosnak mondható, hogy nem értenek magyarul, ami egyfajta alárendeltségi viszonyt mutat a magyar felek hátrányára, akiknek muszáj megtanulniuk románul. Az eltérő történelmi háttér, a vegyes házasságok, a magyar iskolák megszűnése és az egyház szerepének csökkenése következtében a kétnyelvűség mértékében különbség van az egyes települések és generációk között. Míg az idősek a családon belül magyarul beszélnek, addig a fiatalok gyakran románul, különösen abban az esetben, ha valamelyik szülő nem ért magyarul. Vannak olyan települések, ahol a magyar hívek a templom előtt, a papra várakozva is románul beszélnek egymás között. Hosdátnak néhány évvel ezelőtt olyan gondnoka volt, aki - mint minden hosdáti magyar - csak a lelkipásztorral beszélt magyarul. Felesége román, de férjével együtt a magyar nyelvű református istentiszteletekre jár. A nyelvelsajátítás ideje szempontjából különbség van a Hunyad megyében született személyek és a fiatalon más megyékből idetelepült magyarok között, akiknek többsége eredetileg nem vagy csak minimálisan tudott románul (pl. katonaságnál elsajátított szókészlet). A Hunyad megyében születettek még gyermekként, szinte észrevétlenül sajátították el a román nyelvet, ami akkor már államnyelvnek számított. A Románia más vidékeiről érkezettek nagy része munkahely miatt jött Hunyad megyébe. Először csak a munkahelyen szükséges kifejezéseket tanulták meg románul, de később, amikor már saját otthont alapítottak (még ha magyar házastársat is választottak), körükben óhatatlanul a román nyelv vált dominánssá: a szomszédok többsége román volt, a gyermekek barátai között is lehettek románok, megjelent a román nyelvű rádió, tévé (akkoriban Erdélyben még nem tudtak magyar csatornákat fogni). Beszéltem olyan 70-es éveiben járó házaspárral, akik fiatalon Szatmár megyéből kerültek Vajdahunyadra, de e néhány évtized alatt nagyon sokat változott a nyelvhasználatuk: mind hanglejtésük, szókészletük, mind mondatszerkesztésük Péntek 1988:106-107. 19
