Kiss Kitti: Kovácsolt és öntöttvas edények a magyar szabadtéri múzeumokban (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai, Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Fémedények paraszti környezetben az 1900 körüli évtizedekben

fontos támpontot Heckenast Gusztáv munkája.

7 E szerint a császári privilégiummal felruházott bécsi vas konyhaedénygyár (ahol feltehetően öntöttvas edényeket gyártottak) a helytartótanács által kívánta földeríttetni magyarországi piaci lehetőségeit. Propagandájában gyártmányainak tartósságát hangsúlyozta a fazekasárukkal szemben, az ónnal bevont rézedények ellenében pedig olcsóságát és egészségre ártalmatlan voltát. A vas konyhaedény használata Magyarországon ekkortájt kezdhetett elterjedni, főként a nagyobb városokban és környékükön, valamint egyetlenként kiemelve Zemplén megyében. A szerző szerint elsősorban bécsi, illetve stájer áruról volt szó, a hagyományos konyhaedény azonban fazekasáru és ónozott réz volt 1780 körül Magyarországon. Nagyváthy János 1820-ban megjelent, de az 1798-as esztendőre vonatkozó háztartási könyve a konyhaedények között fa, cserép, porcelán, cin, vas, réz és bádogedényeket sorol fel, és a jó gazdasszony mindennapi teendői közé sorolja a kisebb vasedények tisztítását.

8 Mezővárosi összeírások anyagában, iparosokra vonatkozó hagyatéki leltárakban a 19. század első évtizedeiben előfordul, majd a század közepén már egyre gyakrabban szerepel öntöttvas lábas az egyéb vasedények között.

9 Háromszékről, Kézdipolyánról származó hozománylevelekben 1855-ben még rézüst, 1879-ben már öntöttvas ércüst, érclábas és ércfazék szerepel a módosabb katonacsalád két nemzedékének hozományában.

10 Pesti kézműves polgárok konyháiba enged bepillantást 1815-1865 közt felvett hagyatéki leltárak sorozata." Pest-Belvárosban élő órásmester konyhájában 1845-ben takaréktűzhely állt, és történetesen éppen őnála szerepelt 2 vastepsi is. A korábbi főzőhely, a nyílt tűz főzőpadkájának segédeszközei, a tüzikutya, vasrostély, vasnyárs, vasháromláb eltűnnek ebben a társadalmi körben a század derekán. A leltárak szerint háromféle anyagból készült főzőedényt: réz, vas és cserépedényeket használtak. Cserépedény ritkán került feljegyzésre, akkor is többnyire egy tételként árazva valamennyi. Pest-Terézvárosban élő vargamester 1854-ben kelt leltára rálátást kínál az edények értékére, árára: 6 cserépfazekának becsértéke együtt 24 x [krajcár], 2 cserépserpenyő 12 x; 4 vasfazék 1 pFt 20 x, 2 vasserpenyő 1 pFt, 1 rántó/sütő-serpenyő (?) 12 x. Feltűnő, hogy ebben a részlegesnek látszó, de a feljegyzett lakberendezés és tálalóedények tekintetében gazdag leltárban nincsen rézüst. Eddig és ugyanekkor is a rézüst elmaradhatatlan a leltárakban, általában egynél több darab van a háztartásban, többféle méret, kialakítás és funkció adta változat közül. A fontosabb darabokat árazták a leltárakban, az ilyen rézüst ára 7vFt, illetve 6pFt körüljárt a század derekán. A leltárakban szereplő vasedények 'kicsi, közepes és nagy serpenyők', 'vasfazekat' viszont csak kivételesen említettek. 1848-ban PestTerézvárosban egy kárpitos mester főzőedény készlete 1 rézüstből és 9 darab vasedényből állt (nincs felsorolás, HECKENAST Gusztáv 1971. 76-77. 8 NAGYVÁTHY János 1820. ' BENCSIK János 1993.156.; KEMECSI Lajos 2001.199.; SZABÓ Sarolta 1993. 68. 1

0 KÓS Károly 1981.476. DÓKA Klára 1975. 575-584. Tanulmányának mellékletében 7 hagyatéki leltárt közöl, többségben német nyelvűek. Kessel üst', Pfanne 'serpenyő', Hafen 'fazék' 1

2 SZENTI Tibor „A háztartási eszközök közül kiemeljük a cirokseprűt, tésztareszelöt, a fa fürdőkádat sem árazás). Hódmezővásárhelyi vagyoni leltárak vizsgálatakor Szenti Tibor az 1880-1922 közötti időszakból származó 31 db leltárban tesz említést a városi háznál összeírt ingóságok között az újonnan megjelenő zománcedényekről.

1

2 Egy 1900-as ceglédi leltárban ..két kék vas " főzőedény szerepel.

1

3 A kőedény és porcelániparra vonatkozó vizsgálat alapján rögzítették a Kereskedelmi- és iparkamarai jelentések, hogy az 1870-es években az öntöttvas edények elterjedése nehéz helyzetbe hozta a kerámia, különösen az edénykészítő ipart, kőedénygyárak sora szüntette meg ekkor tevékenységét.

u FÉMEDÉNYEK PARASZTI KÖRNYEZETBEN AZ 1900 KÖRÜLI ÉVTIZEDEKBEN Paraszti környezetről szóló adatok tanúsága szerint használtak öntöttvas edényeket nyílt tűzön, padkán való főzéshez ebben a körben a 19. század második felében, nagyobb mértékben a 20. század elejére vonatkozó tudósítások szerint, éspedig lábas és lapos fenekűeket egyaránt.

1

5 A lábas edények a padkák eltűnésével nagyrészt kiszorultak a használatból, leginkább szabadtéri főzésnél, szőlőhegyeken, külső munkáknál maradtak meg. Az öntöttvas edények nagyobb arányú elterjedése a takaréktűzhelyek, elsősorban a rakott tűzhelyek használatával párhuzamosan vált általánossá. A zománcos lemezedények megjelenését az emlékezők általában a két világháború közötti időszakra teszik, jelezve, hogy ekkorra már teljes mértékben kiszorították a cserépedényeket (a zománcos edény elnevezés a legtöbbször lemezedényre utal a leírásokban). Főként az 1900 és 1940 közötti évekre vonatkozó, széles földrajzi területet felölelő anyag jelent meg a Néprajzi Közlemények XX. számában, amely a Táplálkozás, konyha, kamra, cserépedények című kérdőívre érkezett válaszokat tartalmazza. A gyűjtemény alapján az rajzolódik ki, hogy a cserép főzőedények 1900 körül kezdtek kimenni a divatból, okként azt megjelölve, hogy a rakott tűzhelyen való főzésre nem voltak alkalmasak. A nem főzésre szolgáló cserépedények az 1940-es évekig kedveltek maradtak.

1

6 és a takaréktűzhelyt. A tároló edények között megtaláltuk a bádog-, vas- és zománcozott edényeket. A sütő- és főzőedények sorába a konyhai pléhedények és a zománcozott edények léptek." 1

3 KOCSIS Gyula. 1988. " KATONA Imre 2001. 349. 1

5 Pl. VARGA Gyula 1993. 30.; SCHWALM Edit 1975. 92.; BALÁZS György 2001. 323.; SZABÓ Sarolta 1997.63. " FORRAI Ibolya - SZOLNOKY Lajos 1976. 6