Kiss Kitti: Kovácsolt és öntöttvas edények a magyar szabadtéri múzeumokban (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai, Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Edénytípusok készítési módjuk szerint - Kovácsolt edények
Kresz Mária fazekasmesterséget vizsgáló cikke szerint a 19. század folyamán a fazekasmesterség csúcspontra jutott, mind a fazekasok számát, mind a termelés mennyiségét tekintve. A századvégtől azonban országos válságba került a fazekasipar, ami elsősorban a gyáripar termékeivel, a zománcos konyhaedény és a keménycserép terjedésével magyarázható. A fazekasok száma országszerte lefelé tartott. 1890-ben 7094, 1900-ban 6450, 1910-ben 5587 fazekas dolgozott, 1955-ben csupán 112 fő űzte ezt a mesterséget. Több nagy múltú fazekas főzőedényközpont az első világháborúig látta el vásárkörzetét. A szabad tűzhelyen főzés legfontosabb edénye, a vászonfazék helyett a takaréktűzhelyen használt lapos fenekű cserépfazék már az első világháború előtt országszerte terjedt. 1 7 Györffy István 1909-es nagykunsági és tiszavidéki gyűjtőútjáról szóló jelentésében arról számol be, hogy a hagyományos mesterségek közül a fazekasság maradt meg még a leginkább, de újabban nagy konkurenciát jelent a zománcos vasedény. 18 Visszatekintésekben gyakran felbukkan az a magyarázó vélekedés, hogy a takaréktűzhely használata egyenesen kizárta volna a cserép főzőedényt, mivel az elrepedne a vaslapon. Ennek ellenkezőjét látni Moldvában jelenkori gyakorlatban. 1 9 EDENYTIPUSOK KÉSZÍTÉSI MÓDJUK SZERINT hosszú nyelük az egyik láb folytatása. Ha az edény vaslemez testének oldalát szegecselés rögzíti, biztosan kézműves, kovács vagy bádogos által készített tárgyról van szó. Azonban az egy lemezből kialakított testű darabokat is elkészíthették cigánykovácsok, az edénytestet egy lemezből kikalapálva, majd arra a lábakat és a nyelet rászegecselve. Ezeknél a daraboknál az edény teste és lábai, nyele, anyaga szabálytalanságokat mutathat. 2 0 Az is elképzelhető, hogy a kőműves-serpenyőhöz hasonló formájú edénytestet készen megvásárolták és erre rögzítették a lábakat. A hámorban történő kovácsolt-edény készítést a 20. század eleji statisztikai adatok még jelzik, azonban a folyamatot részletesen nem mutatják be más források sem. Az edények teste kovácsolt vaslemezből készült, amihez szegecsekkel rögzítették a kovácsolt lábakat és nyelet. Az edények testét feltehetően egy vaslemezből, szegecselés nélkül alakították ki a hámorok nagyméretű kalapácsainak segítségével, a kaszahámorokhoz hasonlóan két kézzel forgatva, alakítva a vaslemezt a megfelelő formájúvá, esetleg valamilyen mintát, formát is használva. Az ilyen edények teste valószínűleg szabályosabb, egyenletesebb felületű, mint a kézműves technikával készített daraboké és az edénytestre szegecselt kovácsoltvas lábak és nyél is nagyobb szabályosságot mutatnak. A múzeum gyűjteményében előfordul néhány gyári lábas serpenyő is, melyek lábai és nyele a korábbiakhoz hasonlóan kovácsoltvasból készültek, de az edények teste préselt, sajtolt, amit a vaslemezből kialakított testen végigfutó körkörös, szabályos vonalak jeleznek. Ezek az edények mutatják kialakításukban a legnagyobb szabályosságot. A katalógusban és a tanulmányban alapvetően két típusú vasedény kerül bemutatásra: a kovácsolt és az öntöttvas edények. Ezen kívül harmadik alaptípusként a gyári zománcos lemezedényekről is esik néhány szó, de utóbbiak nem kerülnek részletes bemutatásra, a katalógusban ilyenek nem szerepelnek. KOVÁCSOLT EDÉNYEK A kovácsolt edényeken belül készítésük szerint három alcsoport van, ezek elkülönítése a tárgyak vizsgálatakor, leltározásakor nem mindig lehetséges. A kovácsolt edényekről érhető el a legkevesebb információ, készítésük történetére és külsejükre vonatkozóan egyaránt. Három alaptípusuk a készítés módja szerint: cigánykovács munka, hámorban készült, és gyári edény. A legtöbb kovácsolt edény a lábas serpenyő edényformában található és néhány darab palacsintasütő készült még így. A háromféle készítési mód ellenére a lábas serpenyők nagyon egységes megjelenésűek: testük vékony vaslemez, három kovácsoltvas lábuk az edénytestre szegecselt, 2. kép NM 63944. Főzés a háromlábú vaslábasban (kovácsolt lábas serpenyőben! a matyó konyha tűzhelyén. Mezőkövesd, Borsod megye. Ébner Sándor 1931. "KRESZ Mária 1960. 374-375. 1 8 SZILÁGYI Miklós 1984. 594. " A tűzálló fazekat készítő fazekas áruja azért keresett, mert kedvezőbb az ára, mint a bolti zománcos edényeké. Nyisztor Tinka közlése és bemutatója. 2 0 A cigány fémművesség hideg kovácsolácsolással történő háromlábú-vasserpenyő készítését ismerteti Bakó Ferenc: „A lemezt vasnyíró oltóval köralakúra, gömbölyűre vágták, majd a dopón (földbe verhető könnyebb üllői kalapáccsal telkupázták a szélit úgy, hogy üredéke legyen. így kalapálták tehát a vaslemezt nagyjából félgömb alakúra. Ezután körülreszelték a szélét, nyitszeggel alátették a három lábat, és az oldalára ugyanígy a nyelet. Főként nyáron csinálták, mikor a parasztoknak szükségük volt a serpenyőre a mezőn." BAKÓ Ferenc 1992,83-84. 7
