Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A gabonás vermek problematikájához

Feltűnő, hogy a XVII. századi adatok ellenére, teljesen ismeretlen a gabonás verem a parasztüzemekben az Alföld peremétől keletre és Erdélyben. Igaz, hogy ezek a XVII. századi adatok csak uradalmak gyakorlatára vonatkoztak. Nagyon kevés verem adatunk van a Bánságból,"' amely talán azzal függ össze, hogy a XVIII-XIX. században ide telepített népesség korán intenzív gabonatermesztést fejlesztett ki, és a gabona raktározását korszerűbb tárolóépületben oldotta meg. Bár újabb adatok előbukkanása még várható, a gabonás vermek paraszti használatát csak a térképünkön körülhatárolt területen belül tartjuk igazoltnak. Tisztázásra váró problémák persze még maradnak. Egyelőre nem tudjuk például, hogy a délnyugat-dunántúli Nádasdy birtokon alkalmazott gabonás vermek" milyen előképek alapján készültek és kik készítették őket, ha ezeken a területeken a jobbágyok a vermet nem ismerték. Ugyanebben a tekintetben problematikus az erdélyi XVII. századi vermek kérdése, hiszen sem akkor, sem később a parasztok itt sem tárolták veremben a gabonájukat.'

4 A vermek hiánya a parasztgazdaságokban talán itt is, mint Délnyugat-Dunántúlon, a gabonatartó edények (kas, láda, hordó) intenzív használatával függött össze. Szót kell ejtenünk a gabonás vermek és a mezőgazdasági üzemszervezeti formák, illetőleg a gabonakezelési rendszerek összefüggéséről. A már idézett kéziratos dolgozatunkban kísérletet tettünk arra, hogy ezeket az összefüggéseket elemezzük. A vermek elhelyezkedéséből azt a következtetést vontuk le, hogy a vermek helye és a szántóföldi művelés rendszere között hiába keresünk kapcsolatot. Most, több adat alapján, korábban megfogalmazott véleményünk fenntartása mellett, arra a következtetésre jutottunk, hogy a gabonás vermek az esetek többségében a belsőségek, illetve a lakóépületek közelében csoportosuló üzemrészek tartozékai. Világosan igazolja ezt az is, hogy az Alföldön, a kertes településű falvakban, csak a külső üzemként számon tartható kertek felbomlásakor kerülnek oda a vermek a lakóházzal együtt. Ez az együvé-tartozás (a lakótér tartozékának felfogva a faluban vagy a faluhoz közel csoportosan telepített vermeket is) természetes, ha arra gondolunk, hogy a vermek a paraszti üzemek egyik legfőbb és egyik legértékesebb termékét, a család közvetlen és közvetett megélhetésének eszközét őrizték. Nem véletlen, hogy a vermek a ház elé vagy az udvarba, nem egy esetben közvetlenül a lakóházba kerültek, hogy szem előtt legyenek. A falu szélén vagy a falun kívüli csoportos vermeket pedig verempásztorok őrizték. Közismert, hogy a hatóságok - különösen a jász-kun kerületekben - évszázados harcot folytattak azért, hogy a sok veszélyt rejtő vermeket a közterületekről kitiltsák.'

5 A parasztok makacssága mögött elsősorban nem a megszokásokhoz, a hagyományokhoz való értelmetlen ragaszkodást, hanem inkább racionális magatartást kell látnunk, amely a munkaerejének újratermeléséhez szükséges javak biztosítására irányult. Ugyanerre a mentalitásra vezethető vissza az is, hogy a külső üzemrészeken létesített tanyákon, függetlenül attól, hogy a szemnyerési munkákat ott végezték-e vagy sem, csak akkor ástak vermet, amikor az a család vagy a szolgaszemélyzet részéről állandóan lakott volt. 32. Megítélésünk szerint TROJANOVICH, S. 1901. 242. adatai szerb községekre vonatkoznak. 33. KOMORÓCZY Gy. 1932. 64. 34. Az erdélyi gabonás vermekre mindössze egy adat utal: ORBÁN B. 1863-73. 1. 143. Recens adat a területről nem került elő. 35. Vö. GYORFFY I. idézett dolgozatait a 4. jegyzetben. 116