Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Népművészet - népi iparművészet - Bútorművesség a népi iparművészetben
Mindenféle bútornál kialakultak azok az emberléptékű arányok, melyek a kialakult funkcióhoz simultak. Különösen így van ez a népi bútornál, melyet általában a célszerűség jellemez. Éppen ezért feltűnő és hibának tekinthető az, ha a készítő a szükséges anyagnál többet vagy kevesebbet használ fel, mert ez is hozzátartozik az arányok kérdéséhez. Gyakran a szék, a pad, ülőlapja, támlája túl vastag, az asztal monstrumnak tűnik, a tálas indokolatlanul vaskos, mintha az alkotó a népi ízt a túlzott anyagfelhasználással akarná megadni. A vastagság, a részek méretei és azok egymáshoz való viszonya figyelmen kívül hagyása aránytalanságokhoz vezet. A láda túl magas vagy túl széles, a szék, a pad ülőkéje túl széles vagy keskeny, a támla túl magas vagy alacsony az ülőlaphoz képest. Az asztal U 7- k éP- Téka 1DEI M Péter felvételei lapja gyakran eltér azoktól a hosszúságszélesség arányoktól, mely a parasztszoba térbe simulásának igényével alakultak ki. Gyakran a garnitúrák egymáshoz viszonyított méretei és arányai is eltorzulnak. Szembeötlő stíluskeveredésről beszélünk akkor, amikor hiányzik a forma, az arányok, a szerkezetek és a festett vagy faragott díszítményeknek az összhangja, amikor a bútornak egyik vagy másik eleme nem arra a stíluskorszakra jellemző, melyet érzékeltetni szándékozik. Barokk stílusú bútorra nem való ékrovás és geometrikus muszter, ácsolt ládán idegen a virágfüzér, különösen akkor, ha azt hímzett textíliáról kölcsönözték, mint ahogyan a festett bútorok sem tudják elviselni a jellegtelen, egyik bútorkészítő központra sem jellemző virágmintákat és színeket. Különösen a széktámlák, padtámlák esetében lehet tapasztalni azt a hibát, amikor a felületet agyonfaragják, amikor többet akarnak rátenni, mint amennyit elbír és ezzel a bútor a jellegét, ízét veszti el. Nem elhanyagolható szempont a megfelelő anyag kiválasztása. Ácsolt láda nem készülhet fenyőfából, mint ahogy festett ládát sem szoktak tölgyfából készíteni. Tudni kell, hogy az akácfa nem alkalmas bútornak, különösen nem ülőbútornak, mert az akác „hideg fa", ahogy faluhelyt még ma is tudják. Különösen kedvezőtlen benyomást keltenek a hársfából, juharfából készült festetlen étkező garnitúrák, melyeket egyes üzletekben népi bútorként árulnak. A népi bútoroknál nagyon fontos, stílust és kort jelző szerepe van a szerkezeteknek. Minden korban kialakult az akkori technikai ismeretek szintén a bútorra jellemző szerkezete. Ezek felcserélése, vagy modern szerkezetek alkalmazása elfogadhatatlan398
