Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - Bútorművesség a népi iparművészetben

megyei szervezetei által szervezett megyei pályázatok. A kezdő fiatalok a Népművészet Ifjú Mestere pályázaton a különböző alkotó táborokban mutathatják meg oroszlánkörmeiket. A NIT zsűrijében az elmúlt évtizedekben szinte menet közben alakultak ki a megítélés szempontjai, az a mérce, melyhez a népi iparművészet keretei közt megjelenő bútorokat méri. Minden népi iparművészeti tárgy, így a népi bútorok tartalmát is azok az értékek adják meg, melyeket a felhasznált anyag, a forma, a díszítmény és a technika, valamint a funkció együttesen határoznak meg. Éppen ezért minden népi bútor első és legfontosabb kritériuma az, hogy felismerhető módon tükrözze a népi bútorművesség történeti hagyományát. Éppen ezért a NIT zsűrije elutasít minden olyan bútort, amely a polgári ízlés U

6- kép. Szekrény 1DEIM Péter felvétele] szférájában gyökerezik, melynek csak egy-egy eleme vagy részlete, de nem a tárgy egésze utal népi hagyományra. Elutasítjuk a népieskedő, álromantikus, álnépi bútor utánzatokat, melyek vásári ízlést tükröznek. Ezen a pályázaton is találkoztunk olyan darabokkal, melyek egyszerűen tévedésnek minősíthetők, melyeknél látszott, hogy a készítőnek fogalma sincs arról a hagyományról, melynek továbbvitelét, mai kultúránkba való beépítését szorgalmazzuk. Nem tartjuk elfogadhatónak a vadászromantikát, a falusi naiv életképeket, a göregáboros jeleneteket hordozó székeket, padokat, szekrényeket és más bútorokat sem. Nem mindig egyértelműen ítélhetők meg azok a bútorok, melyek a városi, polgári stílusokban gyökerezve készültek. Köztudott, hogy a barokk bútorstílus milyen mélyen hatolt be a népi bútorművességbe, és az is kétségtelen, hogy a polgárosultabb mezővárosokban, kisnemesi közösségekbe bekerültek városi és falusi asztalosok által közvetített biedermeier, klasszicizáló vagy eklektikus bútorok falusi ízléshez egyszerűsített változatai is. Ezek közül mi csak azokat fogadjuk el forrásként, melyek körülhatárolható területeken többé-kevésbé egységes parasztbútor stílussá forrtak ki, amelyek közösségi hagyománnyá váltak. Minden népi bútorban érvényesülnie kell a történeti bútorművesség esztétikai és funkcionális normáinak, melyek közül a legfontosabb a funkcióhoz igazodó anyagfelhasználás és a forma, a szerkezet és a festett vagy faragott díszítmények összehangoltsága, vagyis más szóval kifejezve a stílus egysége. A legtöbb tapasztalt hiba, téves kísérlet éppen arra vezethető vissza, hogy a készítők ezeket a normákat nem tartották be. A továbbiakban a legszembeötlőbb hibákra szeretnék rámutatni. 397