Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - Bútorművesség a népi iparművészetben

Bútorművesség a népi iparművészeiben Annak a művészeti folyamatnak a kibontakozásakor, melyet népi iparművészetben nevezünk, negyven évvel ezelőtt a bútorművesség szinte semmilyen szerepet sem kapott. A többi szakág, a fazekasság, a hímzés, és a szövés mellett a bútorokkal szoros összefüggést mutató faragó művesség is elsősorban kisebb tárgyakkal jelentkezett, eleinte pásztorművészeti tárgyak másolásával, később is főleg kisebb faragott tárgyak (cigarettakínáló, italkínáló, íróasztal készlet stb.) készítésére, kisplasztikák faragására szorítkozott. Mindez érthető, hiszen az akkori faragók zöme paraszt és pásztor dinasztiákból került ki, és a maguk hagyományát vitték tovább a megváltozott körülmények között. Az egykori bútorkészítő iparosok részben kihaltak, részben a hagyománytól lényegesen eltérő gyakorlatot folytattak. A népi bútorművesség visszamaradásában jelentős szerepet játszott az is, hogy a nagy anyagigény, a kézműves technológia munkaigényes volta miatt ez a tevékenység nem volt kifizetődő, a tömegízlést pedig az 1950-es évektől egyre inkább a gyári bútorok dömpingje deformálta (gondoljunk csak a csőbútorok, a dohányzó garnitúrák, a világítós rekami143. kép. Ácsolt láda (DEIM Péter felvétele) 393