Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - Bútorművesség a népi iparművészetben

ék, a VARIA bútorok, a beépített konyhabútorok hatalmas szériáira!) .Nem jelentéktelen tényező volt az is, hogy a népi bútorokra sokféle tudati ok miatt voltaképpen nem volt társadalmi igény. A népi iparművészet keretei közt kibontakozó bútorművesség az elmondottak következtében csak mintegy 10-15 éves múltra tekint vissza. A szakág megerősödése indítékainak, okainak a tisztázása még további vizsgálatokat kíván. Ehelyütt csak néhányra kívánok rámutatni: - a népi kultúra, a népművészet értékeinek társadalmi méretű fokozott megbecsülése, értékelése erre a területre is ráirányította a figyelmet; - a társadalomban egyre növekedett azoknak a száma, akik szakítani akartak a bútoripar okozta kiszolgáltatottsággal, és értékrendjükbe illeszkedő, a hagyományoktól áthatott ízlésüknek megfelelő bútorokkal akarták környezetüket gazdagítani; - az alkotók között felnőtt egy új generáció, mely faragó tudását, készségét a népi bútorokon is ki akarta próbálni; megnövekedett azoknak a fával dolgozó iparosoknak a száma, akiknek az érdeklődését felkeltették a régi bútorstílusok, formák és technológiák, és miután ezekre felvevő piac is mutatkozott, ezek készítésére álltak át; - a bútorművesség kiszélesedését jelentősen előre lendítették a különféle pályázatok, faragó táborok és más akciók, ahol az alkotók megmutatták erejüket, továbbá azok a kisebb-nagyobb konzultációk, ahol a bútorkészítők útmutatást, tanácsot, bírálatot kaphattak. A bútorművesség szélesedését kiváltó okok felsorolása bizonyára még folytatható. Mindenesetre a NIT zsűrije az elmúlt 10-15 évben egyre növekvő számban találkozott bútorokkal, népi bútort készítő alkotókkal, iparosokkal és amatőrökkel, kezdőkkel és mesterekkel. Az ágazat tevékenysége három irányban bontakozott ki, és ez a három irány ma is meghatározó a népi iparművészetben: 1. A történeti népi bútorművességben kialakult és hagyományossá, elterjedté vált a bútorok másolata. A bútorművesség kibontakozásának korai szakaszában jószerével csak ilyen munkákkal találkoztunk. Az is természetes, hogy ezt a szakaszt a kisbútorok jellemzik, kisebb ácsolt és festett ládák, tálasok, fogasok, szóló székek, tükrök, festett és faragott tékák, melyek anyagigénye viszonylag kicsi volt, és a modern lakásokban is jól elhelyezhetők. Ennek az iránynak a keretében az utóbbi években komplett ülőbútor garnitúrák (asztal, pad, székek), sarok garnitúrák (karosszék, téka), konyhai garnitúrák (konyhaszekrény, tálas tb.) is megjelentek. Ennek az irányzatnak az a jellemzője, hogy a készítők múzeumi darabok, népművészeti publikációkban megjelent hagyományos bútorok többé-kevésbé pontos másolására törekedtek. A NIT zsűrije örömmel fogadta ezeket a kísérleteket is, hiszen a mívesség igényessége, a mesterségbeli tudás ezeken a darabokon is megszerezhetőnek látszott, és e hagyományos bútorok megjelenése, forgalomba kerülése, a hagyomány továbbvitele mellett, kétségtelenül gazdagodást jelentett a népi iparművészet egészében. 394