Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Népművészet - népi iparművészet - A Janus Pannonius Múzeum borotvatartói
magyarázza a jelenetet, hogy „... barmot adott el a polgárember, az áldomást iszszák..."" A mi tárgyunkon a készítő elhagyta a marhát elvezető mészárost és az egész jelenetet a fedélre helyezte. Szerepel a „vadász temetése" a BATKY-féle borotvatartón is. 4" A fentiek alapján bizonyosnak vehetjük, hogy a két borotvatartó készítője ugyanaz: Szanvi Huszár József, aki a mi tárgyunk alján feltüntette és ezzel megörökítette a nevét. Térjünk vissza a „vadász temetése" néven ismert képhez. Először JANKÓ, lános hívta fel ét figyelmet az érdekes ábrázolásra. O a népi humor megnyilatkozásának tartotta. 41 HERMAN Ottó rámutatott arra, hogy a jelenetnek semmi köze sincs a magyar nép humorához, a készítő német kereskedők által terjesztett, Bécsben nyomtatott képről másolta le. 4 2 Az ábrázolás eredetét SOLYMOSSYSándor nyomozta ki. Megállapította, hogy a jelenet a XI II-XTV században Franciaországban keletkezett Renard-epizódok, ciklikus rókatörténetek illusztrációja, amely átalakítva, német közvetítéssel került Ausztriába, ahonnan kereskedők közvetítésével hozzánk is átterjedt. 4' A tetszetős képet azután a népi faragók borotvatartón is megörökítették. A Néprajzi Múzeum négy, ezzel a jelenettel díszített borotvatartót őriz. Egyikük a BATKY által publikált tárggyal azonos. 4 4 Gyűjteményünk egyharmadán, 22 borotvatartón találunk évszámot, ezek 1799 és 1893 közötti dátumokat jelölnek. Ha a motívumokat és a technikákat összevetjük az évszámokkal, az említett időpontok közt több szakaszt különíthetünk el. A legkorábbi példányok csak vésettek és geometrikus mintákkal díszítettek. 1852-től jelennek meg - eleinte erősen stilizált formában - a növényi és virágmotívumok, valamint a spanyolozás. Csak az 1872 után készülteknél találkozunk karcolt figurális ábrázolásokkal. Ennek alapján ismét leszögezhetjük, 4' hogy a vésés és spanyolozás, mint technika, történetileg megelőzte a karcolást. Ez utóbbinak egyébként is kicsi a jelentősége fatárgyainkon. A karcolt és festett emberábrázolás igénye feltétlen szaru és csont anyagon jelentkezett először, csak azután kerülhetett szórványosan fatárgyainkra is. 39. MALONYAY D.: im. 111. 287. 40. BÁTKYZs.: im. 126. 41. JANKÓ J.: Régi hazai lőportartók szarvasagancsból. Arch. Közi. XVIII. 42. HERMAN O.: A vadász temetése. Ethn. XV 155 -156. 43. SOLYMOSSY S.: A vadász temetése. Ethn. XXVI. 232-255. 44. HOFER Tamás szíves szóbeli közlése. 45. Hasonló megállapításokat tettünk szaru sótartóink feldolgozásakor. Vö. FÜZES E.: int. 315. 374
