Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - A Janus Pannonius Múzeum szaru sótartói

A legtöbb vésett sótartón a tulipán mellett más virág is előfordul. Az 51.111.1. Írsz. sótartóra a tulipáncsokrok mellett szétszórt ibolyákat is vésett a készítő. Valamennyit élénkpirossal spanyolozta. Az 51.103.1. ltsz. sótartóra többségében stilizált margarétát véstek, de közte kinyílt és bimbós tulipánok is meghúzódnak. Sajátosan mély és széles vonalakkal megrajzolt margarétát és tulipánt ábrázol az 51.113.1. ltsz. tárgy díszítménye. Hasonlójellegű az 51.101.1. ltsz. sótartó díszítménye is, csakhogy itt a sótartó közepén van a tulipán; a levéldíszek a szélére szorultak. - Nagyméretű, mélyen kivésett és bordóval spanyolozott virágábrázolás van az 51.120.1. ltsz. tárgy mindkét oldalán. Külön figyelmet érdemel az 51.105.1. ltsz. sótartó. Egyik oldalára tulipánokat vésett a készítő, a másik oldalán azonban merev vonalú, pirossal és zölddel spanyolozott fenyőfáit látunk. A fenyő ritka Baranyában, sőt a szomszédos megyékben sem otthonos, így nem tudni, hogy az ismeretlen készítőt mi ihlette meg. Feltehető, hogy nem pásztor, hanem erdőjáró ember volt. Az eddigiektől eltérő megjelenésű díszítmény látható az 51.97.1. és az 51.119.1. ltsz. sótartón. Mindkettőre hajlékony vonalú, könnyed virág- és levéldíszítményt vésett a készítő. Az 51.97.1. ltsz. tárgy élénkpirossal spanyolozott virágcsokra szűrhímzésre emlékeztet. Az 51.119.1. ltsz. sótartó faragója határozottan festői hatásokra törekedett: a különböző növényi díszítéseket élénk színekkel, pirossal, zölddel, sárgával spanyolozta. A harmonikus pasztellszíneik plasztikusan emelkednek ki a szaru fehér alapszínéből. Egyik legszebben díszített sótartónk. A vésett típuson belül külön csoportot alkot néhány sótartó, amelyen figurális díszítmény látható. Jellemzőjük, hogy a figurák megjelenítése darabos, nehézkes és egyszerű vonalú. Az 51.115.1. ltsz. sótartón levő madár szinte csak néhány vonalból áll. Egészen egyszerű, szögletes a két puskás ember rajza az 51.99.1. ltsz. sótartón., vagy a kétfejű, koronás sas ugyanennek a tárgynak a másik oldalán. A 60.236.1. ltsz. sótartó juhász- és madáralakja sokkal rajzosabb, hajlékonyabb. 1898-ban készült, és látszik rajta a már akkor elterjedő karcolt sótartók hatása. Még erősebben látszik ez a hatás az 51.131.1. ltsz. sótartón. Díszítményei, például az egymás kezét fogó leány és legény kissé távolabbról nézve határozottan karcolt díszítményeknek látszanak. Ezt a hatást az igen finom vésetek és az aprólékos spanyolozás is fokozza. A gyűjtemény két tárgya átmenet a vésett és karcolt sótartók között, ugyanis mindkét technika megtalálható rajtuk. Az 51.137.1. ltsz. sótartó virág- és geometrikus szalagdíszei vésettek és spanyolozottak, de a minták belsejét sűrű karcolásokkal töltötte ki a készítő. Ugyanezt látjuk az 51.122.1. ltsz. példányon is. A vésett sótartóknál a megkülönböztető technika jellemző azokra a fedelekre is, amelyeken valami díszítményt találunk. Egy kivételével valamennyi díszített. Jellemző általában a fedelek ornamentikájára, hogy csak növényi motívumokból állanak, ezek között is legtöbb a tulipán. Látható, hogy a legtöbb esetben olyan motívumot használtak fel, amely az egész fedelet kitölti. Ha ezt nem tudták megoldani, akkor még levél- és szegélydíszt is alkalmaztak. Nagyon egyszerű tulipán látható az 51.103.1.2. ltsz. fedélen. Hasonló igénytelen az 51.118.1.2. ltsz, fedél rajza is. Az 51.99.1. ltsz. sótartó fedelének hosszúszárú, levelekkel ellátott tulipán díszítményén helyenkint fekete és vörös spanyolozás nyoma látszik. Itt a fedél szélét recézéssel is díszítette a készítő. 349