Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján
Népi építkezés Mecsek-Hegyalján Mecsek-Hegyalja Pécstől nyugatra, a Mecsek déli lejtőjén elterülő vidék. Lakói Hegyaljának nevezik, így különböztetik meg magukat a Mecsek gerincétől északra fekvő Hegy hát tó\ és dél felé, a szentlőrinci lapályon túl elterülő Aljvidékiő\. A lejtőt észak-déli irányban völgyek szabdalják keresztül, amelyeknek a Mecsek felé eső végében ülnek a falvak: Cserkút, Kővágószőllős, Kővágótöttös, Bakonya és Boán. Ahogy nyugat felé haladunk, úgy szelídül a lejtő meredeke, a falvak annál távolabb esnek a Mecsektől, felszínük egyre egyenletesebb. Ez természetesen meglátszik településükön is. Cserkút, a Pécshez legközelebb eső község, szinte közvetlenül a Mecsek gerince alá szorult, Boda pedig már majdnem sík terepen fekszik. A falvak felszíne nagyon tagolt, különösen Hegyalja keleti részén. Az utcák keskenyek, meredekek és görbék. Ez bizonyos halmazos hegyközség jelleget ad ezeknek a falvaknak, amelyet az építkezés és a település állandó rendeződése sem tud eltüntetni. A vidék etnikailag is elkülönül a nagyobb táji környezettől. Lakói színtiszta magyarok, akik települési folytonosságukat - amint a levéltári adatok bizonyítják - a XIIIXIV század óta őrzik. A török hódoltság és a felszabadító háborúk sem mozdították ki őket a helyükről. 1848 előtt a pécsi káptalan jobbágyai voltak: minden faluban meg tudják még mutatni azt a helyet, ahová a dézsmát hordták. A lakosság tehát magyar és katolikus, ezzel élesen elkülönül a Hegyhát németekkel, majd az azok helyére Felvidékről és Szlovákiából betelepített magyarokkal kevert népességétől, valamint az Aljvidék magyar, de református lakosságától. Ez a tény bizonyos táji öntudatot teremtett itt Hegyalján, ami régebben a házassági kapcsolatokat is korlátozta. Ugyanis néhány évtizeddel ezelőtt még csak egymás közt házasodtak. Ha ma a hegyaljai falukban járunk, gyakran úgy érezzük, mintha Pécs egyik külvárosában vagy egy kisváros utcáin járnánk. Több olyan utcát látunk, amelyben a házak kispolgári értelemben vett modern stílusban épültek. Ilyenek Cser kút on a templom utcája, Kővágószől/ősön a Nagyutca, Kővágótöttösön pedig a Kistöttösi utca. Mindenfelé egész utcafrontot betöltő nagykapus, sárgára vagy szürkére festett, nagy házakat lehet látni, amelyek oromfalát klasszicizáló félpillérek és ablakszemöldökök díszítik. A tetők sátorformájú cseréptetők. A kapuk nagy szárnyas kapuk, amelyeket ritkán használnak, inkább díszül szolgálnak. De látni igazi modern, téglából és betonból épített, fröcskölt falú házakat is, nagy redőnyös ablakokkal: ezek a legújabb divat képviselői. Mindez azt mutatja, hogy az egységes építőstílus és ezzel együtt az egységes falukép is már régen megbomlott. Egyes falurészek - bár átalakult formában - még őrzik a régi, több évszázaddal ezelőtt kialakult építőstílust. Maga a ház még a régi, de már cseréptető fedi, ami az egységes faluképben már lényeges változást okoz. Az építőanyag, a divat, a stílus változása, amelyet legtöbbször a gazdálkodás átalakulása, változása, gazdasági kényszerítőerők okoznak, átalakítja a faluképet. 33
