Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Népművészet - népi iparművészet - A duda (gájda) készítése Mohácson
a játszósípokat és a bőgősípot. Gyakran előfordul, hogy összeállítás közben a már összehangolt játszósípoknak is megváltozik a hangja, ezért újból kell hangolni. Jancsics János először mindig felfújta a dudát. A bőgőt megcsavarta, nehogy levegő menjen bele, és felfújta a bőrt egészen addig, míg a billegetőben levő két síp, a dallamsíp és a kontrasíp meg nem szólalt. Akkor ujjaival befogta a lyukakat a kontralyuk (ro njakova jama) kivételével és figyelte, egyformán szólnake a sípok, egyformán adják-e a duda alaphangját? Ha nem egyformán szólt, javítani kellett rajta. Nagy tapasztalata révén általában már tudta, hol kell igazítani, vagy esetleg melyik sípot kell kicserélni. Gyakran előfordult, hogy az odakészített sípokból 20-30-at is kipróbált, míg végül az egyik megfelelt. Legtöbbször azonban a két síp hangjában nem volt olyan nagy az eltérés, hogy cserélni kellett volna, hisz egyszer már összehangolta őket a pipa készítésekor. Ilyenkor csak az fordult elő, hogy az egyik síp árnyalattal mélyebben vag)' magasabban szólt, mint a másik. Ezen pedig könnyen lehetett segíteni. Ha bevágta egy kicsit jobban a síp nyelvét, vagy a nyelvre egy pici viaszt ragasztott, mélyebben szólt. Megváltozott a síp hangja akkor is, ha kijjebb vagy beljebb tolta a billegetőben. De lehetett változtatni a síp hangján a játszólyukak segítségével is. Ha kis viaszdarabot nyomott a lyuk mellé, ezzel kisebbítette a lyukat, a síp mélyebben szólt. Ha azt akarta, hogy magasabb legyen a hangja, a pipa nyakán lógó réz piszkálóval (cackalo) tágította a lyukat. A kontrasíp hangját a pipa oldalán levő lyukkal tudta szabályozni. Ha eg\' kis viaszdarabbal betömte a lyukat, mélyebben szólt, ha nyitotta, magasabban. Ha így sem volt elég magas, ki kellett cserélni a sípot, vagy a pipa belsejét kellett jobban kifaragni. Ha a billegetőben levő két sípot összehangolta, hozzájuk „stimmölte" a bőgő sípját is. A bőgőhöz is készített 15-20 sípot és sorban kipróbálta. Kicsavarta a bőgő végén a bőrt, hogy kapjon levegőt, a játszósípokkal megszólaltatta a duda alaphangját és ahhoz igazította a bőgő sípját is. Bevágta a nyelvét vagy viaszt tett rá, ha mélyebb hangot akart. Ha nem felelt meg, másik sípot tett be helyette. Bizonyos határok közt lehetett szabályozni a bőgősíp hangját a bőgő részeinek változtatásával is. Ha jobban összetolta, összeszorította a részeket, magasabb, ha jobban széthúzta, mélyebb lett a hangja. Akkor volt jól „összestimmölve" a duda, ha a játszólyukak lefedésekor a három síp teljesen tisztán, egy hangon (a bőgősíp egy oktávval mélyebben) szólt. Játék közben is több ízben kellett hangolni agajdaXnak. A.sípok, főleg a dallamsíp, gyakran elhangolódtak. Ezért Jancsics János, ha lakodalomba vagy mulatságba ment játszani, mindig vitt magával 5-6 dallamsípot és ugyanannyi bőgősípot. Ha elhangolódott 118. kép. ..Stimmölés" (FÜZES Endre felvételei 325
