Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - A duda (gájda) készítése Mohácson

egy síp, vagy kijavította a lyukak betömésével, nyitásával, vagy pedig új sípot tett be helyette. A pipát is épp így kellett szabályozni. Például, ha lakodalomban volt, kint az utcán hűvösebb volt a levegő, ki kellett nyitni a pipán levő lyukat, különben nagyon mélyen szólt volna a kontrasíp. Ha pedig bementek a melegre, be kellett dugni viasz­szal. Lakodalomban, egy éjszaka hatszor-nyolcszor is kellett „stimmölni", mert az ál­landójáték közben elhangolódtak a sípok. Egy-egy dudát aránylag rövid idő alatt, egykét nap alatt elkészített, ha a száraz faanyag és a bőr megvolt hozzá, és ha mást nem kellett dolgoznia. Általában azonban egy hétig is eldolgozgatott rajta, mert a házkörüli munkákat is végezte, sőt idős kora ellenére a földekre is kijárt dolgozni. Fiatalabb korában pedig mindig őszre, télre ma­radt a gájdakészítés. 119. kép. „Stimmölés" (FÜZES Endre felvétele] 326

Next

/
Oldalképek
Tartalom