Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - Foreword
A szállásrendszer felbomlása A XIX. század második felében nagy lendülettel indul fejlődésnek a földművelés. A második gabonakonjunktúra arra késztette a gazdákat, hogy most már ne csak önellátásra termeljenek gabonát, hanem piacra is, mert nagy volt a gabona iránti kereslet. A gazdálkodás mindinkább kapitalista árutermelő gazdálkodássá alakult, a fő hangsúly a földművelésre tevődött. Mindezt követi a szántófóldterületek ki terjeszkedése is. Sok legelőt és rétet törnek fel ebben az időben, mely az állattartás régi legeltető formájának alapjait ássa alá. Az állattartás mértékének csökkenését azonban nemcsak ez okozta. A földművelés fejlődése gyorsabb igaerőt követel, egyre kevesebb szarvasmarha igaerőt használnak, és hirtelen megnövekszik a lovak száma. Ez pedig ugyancsak a korábbi nagy marhatartás sorvadását eredményezte. Előmozdította ezt a hanyatlást a hegyhátiak konkurenciája is, ahol elsősorban a németek fejlett módszerű istállózó állattartást fejlesztettek ki. A hegyaljaiak is a legelők és rétek megfogyása miatt istállózó marhatartásra kényszerültek. Az állatállomány nagymérvű csökkenése miatt erre volt lehetőségük. Ez azonban jóval fejletlenebb volt a hegyhátinál, mivel nem mindig tudták a megfelelő takarmánymennyiséget biztosítani. 1 legvháton is a megnövekedett gabonatermelés céljára sok rétet és legelőt törtek fel. Az erdővédő rendeletek és más intézkedések az erdei legeltetés lehetőségének megszűnését eredményezték. így a rétek és legelők fogyása, valamint az. erdei legeltetés eltiltása itt is az. állattartás sorvadásához vezetett, bár a marhatartás istállózó formája sokáig megtartotta itt jelentőségét. Az. állattartás csökkenésével tehát a szálláskertek legfontosabb funkciója veszítette el jelentőségét. Emellett a kapitalista gazdálkodás fejlődésével megnövekedett az az igény, hogy a gazdasági épületeket és a cséplési, nyomtatási munkák helyét a háznál koncentrálják. Ez a komplex házhoz kötött gazdasági udvar igénye csakhamar a szálláskertes rendszer sírásója lett. A háztól távol levő istállóspajta mind nagyobb kényelmetlenséget jelent, ezért minden gazda azon igyekezett, hogy istállóját és pajtáját mielőbb bevigye a házhoz. A szállások bomlásához társadalmi szempontok is hozzájárultak. A nagycsalád bomlásával a korábbi bőséges munkaerő lehetőségek megszűntek. A szétszakadt kiscsaládok, melyeknek munkaerejét a megnövekedett szántóföldi termelés nagyrészt lefoglalta, már nem tudták a szállásokon levő munkákat megfelelően elvégezni. A munkaerő csökkenéséhez hozzájárult az egykerendszer elterjedése is, mely a XIX század 60-70-es éveiben már éreztette hatását. Az átlagosnál valamivel jobb módú gazdáknál a vagyon egybetartásának érdekében már csak egy gyerek van, így a korábbi munkaerő mennyiség még jobban megcsappan. A szállásrendszer bomlása a Hegyháton a XIX. század 50-60-as éveiben indul meg. Hegyaljan a szállások nagyobb mértékben akkor kezdenek pusztulni, mikor a település rendeződni kezd, tehát a 70-80-as években. Ekkor a korábban halmazos település nagymértékben utcásodni és rendeződni kezd. A telken a rendszertelenül elhelyezett épületeket mindenütt a telek határa mellé építik. így hely szabadul fel a háznál, ahová kőből vagy vályogból istállót és pajtát építenek. Ezután már a jószágot is itt helyezik 29
