Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyar parasztház függőleges tagolódása, veremház, barlanglakás

szalmával, náddal, szőlővenyigével borították bc. Néhol szarufákat alkalmaztak, melyek a fal tetején lévő koszorúgerendára támaszkodtak. A szarufákat belécezték, majd az előbbi módon fedték be. A tető alacsony végfalait nád- vagy vesszőfallal zárták le, és kívül-belül betapasztották. Ugyancsak letapasztották a padlás nélküli tetőzet belsejét. A kisméretű szimpla ablakokat a tető oromfalán vágták ki. Az építmény padlózata döngölt föld volt, melyet sárral simítottak le. A teljesen földbe mélyített veremházaknál a bejárat, gádor lejtősen vezetett a ház belsejébe, amíg a padlót el nem érte. Ezért gyakran 3-4 m hosszú volt. (íerendavázzal alakították ki a falát és a tetejét, majd ugyanúgy fedték, mint a házat. 45. kép. Részben földbe mélyített veremház, Karcag (KOZMA Károly felvétele] h. részben földbe mélyített veremlakások átmenetet képeznek a teljesen földbe süllyesztett veremház.ak és a fennálló parasztházak között. Általában 0,4-1,00 m mélyre ásták ki, a felszín fölé nyúló falazatukat a magyar nyelvterület középső területein elterjedt technikákkal készítették. így voltak favázas sövény vagy nádfalú veremház.ak, de gyakoribb volt a vert fal, illett e a vályogtégla alkalmazása. Ez a típus is jobbára szelemenes tetőszerkezettel készült, a szelement azonban gyakran ollóágasok tartották, a szarufa pedig a szelemenre, alsó vége a koszorúgerendára feküdt fel. E veremházak túlnyomó többségét náddal fedték, a földdel való borítást mellőzték. A ház egyetlen szabadba nyíló ajtaja általában a rövid oldalon van, és néhány lépcső vezetett be a házba. Mindkét típus (teljesen-, és félig a földbe mélyített) alaprajzi beosztása és tüzelőberendezése meglehetősen azonos. A veremlakások jobbára két- vagy háromhe210