Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyar parasztház függőleges tagolódása, veremház, barlanglakás

lyiségesek voltak, vagyis konyhából és szobából álltak, illetve szoba-konyha-szoba volt a beosztásuk. A harmadik helyiség, főleg Debrecen környékén, néha istálló volt. Ennél több helyisége csak a cseléd háznak volt, melyeket a leírt módon a földbirtokosok ké­szíttették cselédeik részére. Kiss Lajos az egyik Nyíregyháza melletti uradalmi major­ban 37 földbe mélyített cselédlakást írt le, melyek háromhelyiségesek voltak, és há­rom szabályos sorban helyezkedtek el a major területén." A veremházak tüzelőberendezése általában megegyezett a magyar nyelvterület középső ré­szén általánosan használt rendszerekkel. A szobában alacsony sárpadkán boglyaformájú kemence állott, amelyet a konyhából fűtöttek. A Nyírségben (északkeleti részek) a kemence mellé rendszerint kisméretű kandallót is építettek. A konyhában a kemence szája előtt sárból ra­kott keskeny padkát építettek, ahol nyílt tűzön főztek. Néha ezt a funkciót a konyha köze­pén sárból, vályogból rakott négyszögletes padka látta el. A ház füsttelenítését kisebb rész­ben a kemence szája fölé épített füstfogó, szikrafogó, nagyobb részben azonban a konyha teljes szélességét befedő, vesszőből font és sárral tapasztott szabadkémény biztosította. Az első vi­lágháború után terjedtek el a vályogból, téglából épített zárt kémények. A földbe mélyített veremházakban általában a falusi társadalom szegényebb réte­ge, a földnélküli zsellérek, cselédek, vagy a parasztsorból kikopott nincstelenek lak­tak, ezért e házak berendezése is ezt a szociális szintet tükrözi. A szoba berendezésé­nek rendszere követi általában a parasztházakét, vagyis sarkos elrendezésű. Ez azt je­lenti, hogy a szoba bejárata mellett áll a kemence, vele szemben átlósan a másik sa­rokban a sarokpad és az asztal. Ezen kívül még egy-két pad, ruhás láda és ágy fért el a szűk helyen. A konyhában a tüzelőpadkákon kívül általában csak egy vizespad, edény­tartó szekrényke, fali polc kapott helyet. A kamrában tárolták a szerszámokat, zsákok­ban a gabonát, lisztet, egyéb élelmiszereket, a szelemenre függesztették a füstölt húst, a szalonnát és a kolbászt. A kamrában tartottak ezen kívül még mindenféle egyéb hol­mit, ami máshol nem fért el. A veremházak - mint említettük - elsősorban a magyar nyelvterület középső ré­szén terjedtek el. Az elterjedtség szoros összefüggést mutat egyfelől a talaj­viszonyokkal, másfelől a lakosság szociális összetételével. Kétségtelen viszont az is, erre a történeti tények mutatnak rá, hogy a veremház építési hagyomány is ezen a területen. A földbe mélyített ház neve általában földház, de gyakran használt megnevezés a lekicsinylő jelentéstartalmú putri is. Egyes vidékeken használatos a burdej, bordej, bur­gyé, burdé, gunyec megjelölés is. Míg az előző két megnevezés etimológiájáról nem sokat tudunk, a burdej, bordej, burgyé egyes kutatók szerint román eredetű a magyar nyelvben. A magyar nyelvészek feltételezik azt is, hogy a szó ófrancia eredetű 'deszkából készült kunyhó'jelentéstartalommal, és közvetlenül a francia nyelvből került a magyar nyelv­be. Tárgytörténetileg azonban ez a feltételezés aligha igazolható. Több magyar kuta­tó szerint ez a megnevezés a latin gurgustiumxa megy vissza, amely a népnyelvbe előbb gurgyes, majd burgyé alakváltozatban került át. 7 6. KISS Lajos: Földházak Szabolcs vármegyében. Néprajzi Értesítő XXVIII. 1936. 73-74. 7. A nyelvészeti adatokat és a vonatkozó irodalmat összefoglalja: DAM László: Grubenwohnungen... op. cit. 22-23. 211

Next

/
Oldalképek
Tartalom