Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A népi építészet kutatásának főbb kérdései

U0. kép. Méhes, Szenna. Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény [BERECZKI Ibolya felvételei gozta fel az egész magyar nyelvterületre kiterjedő igénnyel. Egyik lokális változatát, a kővázángóré készítését és elterjedését DANKO Imre foglalta össze. A burgonya tárolására szolgáló építményeket KOSA László írta le. Az alapvető termelői tevékenységre szolgáló építmények közé tartoznak a borospincék is, amelyek jobbára nem a portán álltak, hanem a szőlőkben vagy külterületeken csoportosítva, mégis a jelesebb borvidékeken szorosan hozzátartoztak a parasztüzemhez. Az általában többféle funkciót is ellátó, de elsősorban a bor feldolgozására és őrzésére használt speciális építmény táji típusait, azok földrajzi szóródását, használatukat, kapcsolódásukat az üzemszervezeti formájukat és múltjukat VINCZE István alapvető kutatásai és mások vizsgálatai nyomán jól ismerjük. A táji változatokat BAKÓ Ferenc, DÁM László, LUKÁCS László, KURUCZ Albert, NÓVÁK László, VAJKAI Aurél, VARGA Gyula és mások dolgozták fel. Az építmény tehát aránylag jól kutatott, mégis úgy hisszük, további regionális és történeti vizsgálatra lenne szükség a teljesebb kép érdekében. A kiegészítő termelőmunkát szolgáló építmények között a különböző anyagú és megformálású baromfiólak széles skálája bontakozik ki a szakirodalom szórványadataiból és néhány lokális kutatásból. Egyes területeken nagy múltra tekintenek vissza, másutt a századforduló előtt egyáltalán nem használtak tyúkólat. Országos kitekintésű rendszerezésük még nem történt meg. A különféle 20. századi típusok elterjedésének rögzítését a Magyar Néprajzi Atlasztól várjuk. A gyári répacukor elterjedése előtt nagy jelentősége volt a méhtartásnak, mely a méz mellett a viaszt is biztosította hosszú évszázadokon át. A háztól távolabb, általában a kertekben, gyümölcsösökben épített 190