Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Boglyaformájú gabonások

századforduló előtt készítettek ilyeneket Okányban is, de formáját nem sikerült re­konstruálni. 1 7 Nagykamaráson gabonás vagy búzáskas volt a neve, vesszőből fonták, ta­pasztották és meszelték. Mintegy 80 cm magas cölöpökön állt az udvarban a lakóház közelében. 1" A Duna-Tisza közéről két adat utal a használatára. Sövényházán régebben az ud­varban álltak a boglyaalakú gabonások, sárból rakták és tapasztották. Négyszögletes aj­taját a kocsi magasságának megfelelően vágták ki.. 1'' Kiskunfélegyháza környékén a ta­nyákon alkalmazták, itt is sárból építették. 2" Az eddig idézett gyűjtések jobbára a boglyaformájú gabonások 19. századi használatá­ra utaltak. VARGHA László a legkorábbi feljegyzést - OSVÁTH Pál közlésére hivat­kozva- 1875-re tette, bár feltételezte korábbi használatát is. Később BALASSA Iván hívta fel a figyelmet két olyan forrásra, mely e gabonások 18. századi alkalmazását valószínűsítik. 2 1 Az egyik forrás PETI 1E Ferenc nagy monográfiája, amelyben egy he­lyütt ezt olvashatjuk: „Kezdettek az alföldi közép tehetségű mezei gazdák, kezdettem én is ez előtt 20-22 esztendővel, verem helyett holmi ketretzeket a föld színén, fedél alá, tégla-, vag vájog)álak­kal, kisebb-nagobb szakaszokat, mint megannyi fedetlen nag hombárokat, építeni; mellyekben a ga­bona eg, 's néhol két esztendeig is, szenvedhetőképpen elállott... Jobb, ha eg úttal a' földbe építed annak felét, felét pedig a föld' színére, mint már némellyek tselekesznek, vályogból, verem formára, 's ezt megtapasztván, keményen kiégeted és a' száját szintiig mint a' váj ott veremét, bedugván béte­meted;" PETHE Ferenc a hivatkozott időben, tehát 1780 körül Sárrétudvariban (Bi­har m.) tanított, tehát azon a vidéken, ahol boglyaformájú gabonásokat később is hasz­náltak. A tárolásnak ezt a módját tehát közvetlenül is megismerhette, 2 7' és mint jól be­vált gyakorlatot ajánlhatta munkájában. A másik forrás, amelyre BALASSA Iván felhívta a figyelmet, 2 4 VEDRES István, szegedi földmérő cikke a MAGYAR GAZDA 1815. évi kötetében, melyben személyes tapasztalatait írja le. Olyan gabonatartó építését javasolja, amely mind funkciójában, mind formájában a 19. század végéről ismert boglyaformájú gabonással azonos. Indok­lásul VEDRES ezt írja: „A Tisza' és Maros' áradásai ellen töltesekkelfelkerített, úgynevezett Vedresházi Puszta, legelső termést hozott 1812-ben. A' termés bősége, 's az elegendő magtárak hijjánossága, - egfelől bőség másfelől szükség, ara kénszerítettek, bag mivé/ a'földben, ennek la­pályosfekvése miatt, nem lehetett; tehát földszint építessenek vermek." Azután a készítését és a használatát részletezi. Az idézett sorok, azon kívül, hogy a gabonatárolás szükségességét egy kisebb területen időbelileg is rögzítik, rámutatnak a boglyaformájú gabonások elterjedésének indítékaira is. Nevezetesen arra, hogy ezek az építmények elsősorban ott kerültek al­kalmazásba, ahol a magas talajvízszint miatt földbe ásott vermet nem lehetett készí­17. MAGYAR NÉPRAJZI ATLASZ, DANKÓ I. gyűjtése, 1963. 18. MAGYAR NÉPRAJZI ATLASZ, HEGYI I. gyűjtése, 1961. 19. BÁLINT Sándor 1957. I. 608. 20 . MADARASSY László 1910. 292-293. 21. BALASSA Iván 1946. 88-89; uő, 1947- 263-264. 22. PETHE Ferenc 1805. I. 671. 23. BALASSA Iván 1946. 89. 24. BALASSA Iván 1947- 263-264. 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom