Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Változások és regionális különbségek Baranya paraszti építkezésében

9. A lakóház új tagolása és a sütési-főzési technológia megváltozása alapjaiban módosította a ház tüzelőberendezését is. A konyhába, illetve a szobába előbb rakott, majd gyári takaréktűzhely került, a sütőkemence a hátsó konyhába vagy a nyári konyhába szorult vissza. Az egykori füstösházak területén szabadkéményt építettek, később ezt is lezárták, másutt a cilinderkémények váltak uralkodóvá. A reprezentációt szolgáló „tiszta szobák" eleinte fűtés nélkül maradtak, később ezekbe gyári cserépkályhák kerültek. A tüzelőberendezés átalakulása következtében általánossá vált az egy bejárat, mely mindig a konyhába vezet. Később, ahol a ház nagyon hosszú lett, a reprezentációs részhez még egy bejáratot létesítettek. 10. A lakóház esztétikai megjelenítését, díszítését az átépítkezés során elsősorban a városi, mezővárosi kőműves dinasztiák ízlése határozta meg. Ezek a dinasztiák egy-egy tájon harmonikus formákat, díszítéseket hoztak létre, melyeket a falu közössége is befogadott, majd követett. Kezdeményezésüknek köszönhető, hogy a falu építészetében is megjelentek a polgári építészeti stílusok jegyei (barokk, klasszicizmus, copf, romantika, eklektika), illetve ezek provinciális változatai. Az ilyen elemek felhasználásával díszített, nagyjából egyforma nagyságú és megjelenésű lakóházak egy-egy tájon hagyományossá váltak, és ma már regionális típusként rögzíthetők. 22. kép. Felújított parasztház, ma német nemzetiségi tájház, Mecseknádasd (BERECZKI Ibolya felvétele] 11. A népi építészetnek az egykori életmód megváltozása következtében tapasztalható átalakulása a megye különböző tájain természetesen nagy fáziskülönbséggel zajlott le. A legkorábbi és leggyorsabb átépítkezést a németek lakta területeken 149