Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Változások és regionális különbségek Baranya paraszti építkezésében

5. Az útépítkezés folyamatának sajátossága, hogy az árutermelő üzemvitel fejlesztése érdekében először a termeléshez és tároláshoz nélkülözhetetlen gazdasági épületek létesültek, illetve épültek át. A lakóház megújítására sok helyütt jóval később került sor. 6. Amíg a XIX. század közepéig a lakóházakat és a gazdasági épületeket a parasztok maguk építették, a század második felében az új épületek kivitelezése általában szakiparosok (kőműves, ács, épületasztalos, tetőfedő, kovács) kezébe és irányítása alá kerül, akik új anyagokat és technikákat honosítottak meg. 7. Az új épületek anyagát a megye nagyobb részén a tőkés szervezésű épületanyagipar biztosította (épületgerendák, kő, tégla, tetőcserép stb.), a nyílászárók, fa tornácoszlopok, kapuk, kerítések készítésére pedig falusi iparosok specializálódtak, akik nagy területeket láttak el típust teremtő készítményeikkel. 21. kép. A 20. században épült [akóház, KővágószöUős (FÜZES Endre felvételei 8. A lakóház nagyságát, tagolását és díszítését ez időszaktól kezdve nem a reális szükséglet, hanem a közösség gyors differenciálódása következtében jelentkező reprezentációs igény szabta meg. Ennek következtében megszaporodtak a lakóház helyiségei, a korábbi helyiségek mellett megjelent a „tiszta szoba", a hátsó konyha, a füstölő, nyári konyha, műhelyek, amelyek egyúttal jelzik a mindennapi élet és az ünnepi, reprezentációs alkalmak keretéül szolgáló lakótér kettéválásának tendenciáját. A ház udvari oldalára a legtöbb vidéken tornácot építettek, melyet a legváltozatosabb módon, de egy-egy kisebb tájra jellemzően, képeztek ki, és amely ezután a lakóház legfőbb dísze lesz. 148