Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Változások és regionális különbségek Baranya paraszti építkezésében

Változások és regionális különbségek Baranya paraszti építészetében Ma már aligha lehet kétséges, hogy a paraszttársadalmakban a termelés és a fogyasztás meghatározó szerepet játszik a kultúra egészének alakulásában. A javak, elsősorban az élelmiszerek megszerzésére irányuló tevékenység, a paraszti munka, a termelőerők és a termelési viszonyok függvényében, alapvetően befolyásolja a fogyasztás egész struktúráját és minőségét, az építészeti és lakáskultúrát, a táplálkozást, az öltözködést, továbbá behatárolja a közösség kapcsolatrendszerét, a javak kicserélésének szükségleteit és módozatait, amelyeket viszont az ipar milyensége és a kialakult táji munkamegosztás motivál. A termelési mód meghatározó szerepe a parasztok anyagi kultúrája alakulásában különösen szembeötlő a feudalizmus időszakában, amikor a termelés jobbára csak az önellátás szintjén mozog és a termelési viszonyok jellege a társadalom differenciáltságát, ezzel együtt az anyagi kultúra minőségében mutatkozó különbségeket is behatárolja. Ugyancsak közismert, hogy az anyagi kultúra, az, életmód változása, történeti alakulása jól nyomon követhető a kultúra egyes szektorainak vizsgálatában, illetőleg a termelő tevékenységtől meghatározott életmód változásai szembetűnően tükröződnek a fogyasztás mennyiségének és minőségének történeti alakulásában is. A változás minőségét, mértékét és ütemét számos egyéb tényező is befolyásolja, mint például a társadalmi kapcsolatok rendszere és intenzitása, az interetnikus kapcsolatok, a társadalom szerkezete és változásai, valamint a paraszti innovációk, melyek egy-egy tájon meggyorsíthatják a változások folyamatát és elmélyíthetik a változások mértékét. Az alábbiakban a baranyai parasztok életmódja és építészeti kultúrája kölcsönhatásának néhány vonását szándékozunk feltárni. A táj népi építészete történeti fejlődése áttekintése során elsősorban azokra a változásokra mutatunk rá, amelyekre a termelő tevékenységjellegének vagy intenzitásának megváltozása adott indítékot és lehetőséget, és amelyek három emberöltő alatt kétszer is átformálták a baranyai falvak képét. Baranya megye népi építészetéről csak a török hódoltság utáni évszázadokból rendelkezünk megbízható ismeretekkel. A hódoltság alatt a megye lakosságának 80%-a elpusztult, elmenekült vagy rabságba hurcolták. A felszabadító háborúk után az élet nehezen és lassan indult meg, a megmaradt őslakosság azonban az elpusztult falvak helyén vagy új faluhelyen csakhamar felépítette házait. A megye reorganizációját a hatóságok és a földesurak nagyszabású telepítésekkel siettették. A megye későbbi etnikai és kulturális összetétele tekintetében oly fontos telepítések már a XVII. század végén megindultak. Először a Balkánról menekült délszláv népcsoportok kértek bebocsátást a század utolsó éveiben. A Pécstől délre eső püspöki birtokokra és Pécsre sokac („bosnyák") népesség került. Ugyancsak sokacok telepedtek Mohácsra és környékére, míg több Dráva menti közsé143